2024. május 15-én jelent meg a Minden gyerek kicsi kincs c. könyv, ami egy kedves mese és két mondóka formájában foglalja össze a bugyiszabályokat a kisgyerekek és szüleik részére. A bugyiszabályok Európa legismertebb olyan programja, amely a gyerekek egészséges testképének kialakulását támogatja, és segít a szexuális visszaélés esetek megelőzésében. A következőkben azokat a gyakori kérdéseket válaszoljuk meg, amelyek egyrészt a 2021. évi ún. pedofil törvény rendelkezései miatt, másrészt a bugyiszabályok kapcsán a könyvhöz kapcsolódóan felmerültek.
Be kellene fóliázni a könyvet?
Nem.
A “Minden gyerek kicsi kincs” c. kiadványban nem szerepel semmilyen szexuális ábrázolás, sem pedig szexualitásra utalás. A könyv a gyerekek testi integritásával kapcsolatos tudást, önbizalmat erősíti, ilyen módon segíti a gyerekek szexuális visszaélésekkel szembeni védelmét. 2021. évi LXXIX. törvény a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról 6/A. § értelmében egyértelműen megállapítható, hogy a könyv nem tartozik a rendelkezések hatálya alá, így nem kell fóliázni.
Szükséges-e előzetes szülői hozzájárulás ahhoz, hogy egy óvodában elolvassák a könyvet?
Nem.
A “Minden gyerek kicsi kincs” c. kiadványban nem szerepel semmilyen szexuális ábrázolás, sem pedig szexualitásra utalás. A kiadvány a gyerekek testi integritásával kapcsolatos tudást, önbizalmat erősíti, ilyen módon segíti a gyerekek szexuális visszaélésekkel szembeni védelmét. 2021. évi LXXIX. törvény a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról 11. § (1) bek. értelmében “A tanulók részére a szexuális kultúráról, a nemi életről, a nemi irányultságról, valamint a szexuális fejlődésről szóló foglalkozás megtartása során különösen figyelemmel kell lenni az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében foglaltakra. E foglalkozások nem irányulhatnak a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása, valamint a homoszexualitás népszerűsítésére.”
A jogszabály szövege alapján egyértelműen megállapítható, hogy a könyv nem tartozik ennek a rendelkezésnek a hatálya alá, így nem szükséges előzetes szülői engedély a megvásárlásához, gyerekeknek való felolvasásához az arról való beszélgetéshez.
Nem szabadna összemosni a csikit, a puszit meg a szexuális visszaéléseket. Miért nincs ez a kérdés jobban szétválasztva a könyvben?
A gyerekek a saját testükkel kapcsolatos határokat abból tanulják meg, ahogyan a felnőttek bánnak velük. Természetesen nem tehető egyenlőségjel ezek közé a magatartások közé, ha azt nézzük, hogy mi a szándék. Ha viszont azt nézzük, hogy a gyerek hogyan éli meg azokat az érintéseket, amiket nem akart, nem estek jól neki, tiltakozott ellenük, mégis megtörténtek, akkor már jóval közelebb kerülnek egymáshoz a kikényszerített csikizések, puszik és a rossz szándékú szexuális érintések. Ezért kell tudatosnak lenni, és leállni minden esetben, amikor a gyerek jelzi hogy egy érintés neki nem komfortos. Máskülönben ha a gyerek megtanulja eltűrni a csikit és a puszit, akkor egy manipulatív elkövető, aki nem nyers erőszakkal, hanem a gyerek bizalmával visszaélve követi el a szexuális visszaélést, sokkal könnyebb helyzetben lesz, hiszen a gyerek már megtanulta, hogy bizonyos esetekben “tűrnie kell”.
Miért üzeni azt a könyv a gyerekeknek, hogy mondjanak nemet a puszira, csikire?
A könyv nem arra tanítja meg a gyerekeket, hogy mondjanak nemet a jó érintésekre, hanem abban segíti őket, hogy akkor is felismerjenek egy rossz érintést, ha az nem fájdalmas vagy jár fizikai erőszakkal. (további érveket lásd a fenti kérdésnél)
Nem lesz abból baj, ha a gyerekeket arra tanítjuk, hogy mondhatnak nemet a felnőtteknek, akár a szüleiknek is?
Az engedelmesség nagyon sokáig kulturálisan a tisztelettel állt párban, ami a gyereknevelés egyik alapja volt. A gyerektől nem azt várták, hogy szeresse a szüleit, hanem hogy tisztelje őket. Ennek alapvető jele pedig az volt, hogy nem mondott ellen. Az, hogy egy gyereknek lehet saját akarata, saját véleménye, igazából egy modern “találmány”. Az meg főleg, hogy ennek még örülünk is, ezt a folyamatot támogatni akarjuk. Az a gyerek, aki azt érzi, hogy számít a szava, hogy a felnőttek figyelnek rá, hogy attól még, hogy valamire nemet mond, még szerethető, kevésbé lesz kitéve annak, hogy kihasználják, vagy hogy passzív elszenvedője legyen/maradjon helyzeteknek, amik neki nem jók.
Nem lehet a gyerekeket sikeresen kamaszként arra felkészíteni, hogy pl. mondjon nemet a drogokra, ha korábban sosem engedtük neki, hogy biztonságosan nemet mondjon (megélje, hogy attól, hogy egy helyzetben nem engedelmes, még szerethető, szeretett, elfogadott és biztonságban van). A nemet mondás kérdése nagyon sok mindennel összefügg, és nem szabad átesni a másik végletbe sem, hiszen az sem a gyerek érdekét szolgálja, ha bármit és mindent megtehet.
Úgysem megvalósítható a gyakorlatban, hogy az orvosok meg mások így viselkedjenek, ami a könyvben le van írva (engedélyt kérjenek a gyerekektől, mielőtt hozzájuk érnek, stb.). Miért kell akkor ezt mégis hirdetni?
Ebből a kérdésből az hallatszódik ki, hogy valójában fontosak a bugyiszabályok és ez egy értékes tudás a gyerekek meg a szülők számára. A valódi kritika a társadalmi változások tempóját (lassúságát) érinti. Ezzel egyet lehet érteni. Valóban nem könnyű társadalmi szinten változást elérni – akár az egészségügyről, akár az oktatásról van szó. Ez azonban nem ment fel minket annak felelőssége alól, hogy megtegyük a saját részünket és próbálkozzunk. Minden változás az első lépéssel kezdődik. Ha mindenki csak a saját területén alkalmazza és következetesen figyeli a bugyiszabályok érvényesülését, akkor az már hatalmas segítség a gyerekeknek. Mások helyett nem tudunk “okosak lenni”. Magunkért, a saját tetteinkért viszont mindig felelősséget tudunk vállalni.
Csak nehezítjük az óvónők, meg a szülők dolgát ezzel az egész engedélykérés dologgal. Ugyan hol van ideje egy óvónőnek odafigyelni erre?
A bugyiszabályok betartása az elején, amíg rutinná nem válik, biztosan lassítani fog egyes folyamatokat, pl. az öltözésnél, vetkőztetésnél, egyes vizsgálatoknál, ha korábban erre (pl. az engedélykérésre) nem figyeltek oda külön a pedagógusok. A kezdetekkor odafigyelést igényel, ez azonban idővel, beépülve a természetes ritmusába a gyerekekről való gondoskodásnak, megtalálja a helyét, és nem lesz “extra erőfeszítés”. Tapasztalatainak szerint nagyon sok óvónő már most is követi a bugyiszabályokat (még ha nem is tudatosan) – így a könyv olvasása, megismerése gyakorlatilag csak ráerősít a már meglévő jó működésre.
Mit lehet tenni, ha egy gyerek a dal/mese kapcsán olyan dolgokról mesél, amik szexuális visszaélésre utalnak?
Ez a könyv egy prevenciós kiadvány, és semmilyen módon nem célja az, hogy a már megtörtént eseteket feltárja, felszínre hozza. Ha egy gyerek szexuális visszaélésre utaló kijelentéseket tesz, azt minden esetben komolyan kell venni (nem szabad hazugsággal vádolni őt, vagy elviccelni, elbagatelizálni az esetet). Javasoljuk, hogy a szülő ilyen esetben először a gyerekkel beszélgessen arról, hogy mi történt (higgadtan, érdeklődve), majd beszéljen a gyerekkel kapcsolatban álló más felnőttekkel (családtagokkal, óvodapedagógussal, edzővel). Ezt követően érdemes szakemberrel is konzultálni. Minden ilyen esetben javasoljuk a Mi a pedofilia? c. Hintalovon (ingyenes, online) képzés elvégzését, hogy a szülő tisztában legyen a gyerekekkel szembeni szexuális visszaélések valódi természetével, és ennek a tudásnak a birtokában tudja értékelni a gyerek által megosztott történetet.
Gyerekekkel szembeni szexuális erőszak témájáról direktben szóló, kisgyerekeknek írott könyv: Lili és a bátorság, amihez kapcsolódóan elérhető egy módszertani anyag a Hintalovon adományboltjában.
Mit lehet tenni, ha a könyv olvasása a kapcsán a szülő jön rá, hogy gyerekkorában olyan történt vele, ami nem volt oké?
Minden 5. gyerek Európában átél valamilyen szexuális visszaélést 18 éves kora előtt, így megvan az esély arra, hogy a szülőnek van élménye arról, hogy nem megfelelő érintések érték gyerekként. Minden ilyen esetben fontos az együttérzés kifejezése, és annak elismerése, elfogadása, hogy hiába teltek el évek, a bántalmazáshoz kapcsolódó rossz érzések erőteljesen meg tudnak jelenni akkor, amikor valaki rádöbben arra, hogy ami történt vele, az erőszak volt.
Fontos, hogy aki saját érintettségére ráébred, beszéljen erről az élményről olyanokkal, akikben megbízik, és akik ítélkezés nélkül meg tudják őt hallgatni. Ha úgy érzi, szüksége van rá, keressen fel egy szakembert (pl. pszichológust), akivel beszélgetni tud. Ezek a beszélgetések segíthetnek abban, hogy a gyermekkori élményt fel tudja dolgozni. Sok esetben segíthetik a feldolgozást a témáról szóló filmek, könyvek, ill. a segítő csoportokhoz való kapcsolódás.
