Tükröm, tükröm mondd meg nékem ki a legszebb e vidéken?

Minden szülő úgy gondolja, hogy az ő gyereke a legszebb, legügyesebb, legaranyosabb. Büszkének lenni és szuperlatívuszokban beszélni „a család szeme fényéről” egy teljesen természetes, viszont nagyban szubjektív szülői tulajdonság. Viszont mi történik akkor, amikor már nem elég a rokonok és a barátok elismerő szavai? Ha az anyuka vagy apuka be akarja bizonyítani, hogy az ő gyereke a legszebb az egész országban, kontinensen, világon?

Hintalovon

2024.04.10.

Sokféle érvet fel lehet hozni a gyerek szépségversenyekkel szemben, kezdve azzal, hogy a gyerekekkel pénzt keresnek, hogy jobban szól a szülőkről, mint a gyerekekről, vagy hogy rossz mintát mutat. Mi most megkérdeztünk három Kiskorú Kollégát, Kittit, Szandrát és Szonját, hogy gyerekként ők mit gondolnak a szépségversenyek világáról, majd pedig Rácz Dominikával, jogászunkkal beszélgettünk arról, hogy mi a véleménye szakemberként és szülőként ezekről a versenyekről.

Miért kell, hogy egy egész ország azon gondolkodjon, vajon elég szép-e a gyerekem?”

Abban mindhárom Kiskorú Kolléga egyetértett, hogy a szépségversenyeknek főleg negatív oldala van. A TV és az internet térnyerésével ezek a programok ma jóval nagyobb nézettséget kapnak, ráadásul az általunk megkérdezett három lányt is egyfajta furcsa kellemetlen érzés kerülgetette a parókát, tengernyi sminket, csillogó, testet alig takaró ruhákat viselő kortársaikat nézve. Fiatalabb korukban még nyilván nem értették azt, amit ma már kristálytisztán látnak: nagy az esélye annak, hogy a résztvevő gyerekek a rengeteg ember előtt való szereplést bizonytalan, nyomasztó, stresszes élményként élik meg. Ráadásul, a tömegben ott állnak a saját szüleik is, akik elvárják, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsák. 

A legsokkolóbb az egészben az, hogy sok ilyen jellegű verseny már csecsemőkortól (1 éves kortól) várja a jelentkezőket. Sőt, már magzat szépségversenyekre is volt példa. El tudjátok képzelni milyen lehet ebbe az “iparba” ennyire piciként bekerülni és így felnőni? Szandra, Szonja és Kitti egyöntetű válasza alapján ők betiltanák a 16 év alatti gyerekek jelentkezését. 

Különféle arcú, hajú, bőrszínű és testalkatú gyerekek léteznek, ezeken a versenyeken azonban mégis olyan kevés van reprezentálva. És még őket is összemérjük?”

„Szerintem túlszexualizált ez a fajta megjelenítés. Elveszi a gyerekkorukat.”

Az ember önmagáról alkotott képe folyamatosan változik, formálódik. Erre óriási hatással van a sajtóban és a közösségi médiában éppen felmagasztalt szépségideál, ami sokszor negatív (de kivételes esetekben lehet akár pozitív) hatással is arra, hogy éppen mit gondolunk saját magunkról. Ezekre a befolyásokra sokszor a felnőttek is érzékenyek, nemhogy a 18 éven aluliak! Sosem könnyű kívülállók értékítéletét, minősítését hallgatni a külsőnkről. Ha dicsérnek is, sokszor mást emelnek ki és máshogyan, mint amit az ember magáról gondol, és már ez is befolyásoló lehet az önképre, testképre – minél fiatalabb valaki, annál inkább. Hol jelenik meg az önelfogadás és az egyediség, egyéniség ebben az egészben?  

Kiskorú Kollégáink szerint a verseny, kimenetelétől függetlenül, inkább csak káros hatással lehet a gyerekek fejlődésére. Szerintük nehezítheti a kortársakkal való bizalmi kapcsolat kiépítését, nehezebbé teheti az együttműködést, hátráltathatja az egészséges önbizalom és testkép kialakulását, fejlődését. Az előadásmód és a különféle betanult programoknak  az értékelését talán jobban el lehet fogadni. Hiszen azon az ember időt és energiát beletéve tud változtatni. De a szemünk dőlését, arcunk formáját hogyan lehetne igazságosan értékelni? Ezeken a dolgokon nem lehet változtatni.

„Rendszerint a szülők saját álmaikat élik ki, valósítják meg, a gyerekeiken keresztül.” 

Bárkinek is jut eszébe a szereplés, az biztos, hogy a jelentkezést hosszú beszélgetéseknek, egyeztetéseknek és sok átgondolásnak kell megelőznie. A KiKo-k azt tanácsolják a szülőknek, hogy gondolják át azt is, bármennyire keménynek és nehéznek hangzik, hogy mégis kiről szól ez a verseny. Tényleg a gyerek szeretne szerepelni vagy esetleg a szülők szeretnének ebbe a világba bekerülni és „szépen megcsinálva” látni a lányukat vagy fiukat. Gondoljon bele, hogy milyen érzés lehet a gyereknek egy ilyen esemény és hogyan lehet fiatalon feldolgozni azt, ha a felnőttektől hallja azt, hogy nem szép, nem tehetséges. 

„Ezeken az eseményeken folyamatosan videózzák őket, még akkor is, amikor sírnak vagy kiborulnak és lehet, hogy ezeket a felvételeket később mások is láthatják. Vannak tévéműsorok is, amik gyerek szépségversenyekről szólnak, és ott azt is látni lehet, hogy csupán a nagyobb nézettség miatt sok-sok ember előtt megaláznak gyerekeket, amiről valószínűleg ők mit sem sejtenek.” 

Mint mond a szakértő? 

Egy olyan jelenségről beszélünk, ami a legtöbb felelős felnőttek között zajló beszélgetésben komoly érzéseket vált ki, de annyi biztos, hogy vita tárgyát képezi. Egy olyan jelenségről, amit például Franciaországban már több, mint 10 éve betiltottak, pontosan azért, mert a jogalkotó egyetértett a beterjesztés indoklásával, miszerint egy ilyen versenyben a gyerekeket tárgyiasítják és hiperszexualizálják. 

Mégis milyen üzenete lehet egy ilyen versenynek egy gyerek számára?

Ha elindul a versenyen (amire az esetek többségében a szüleik nevezik), kénytelen megfelelni ennek az elvárásnak, de ha mégsem ér el eredményt, azt érezheti, hogy nem sikerült megfelelnie sem a szüleinek, sem pedig a világnak, alul maradt a többiek között. 

De miben is maradt alul?

Egy olyan versenyben, ami – ugyan már több helyen jelzik, hogy nem csak a szépséget, hanem a tehetséget is díjazza – főleg külsőségek megmérettetésén alapul, amelyet számára ismeretlen felnőttek nem valós értékeken és követhetetlen elvárásokon nyugvó szépségsztenderdjén keresztül kell megértenie. Ennek az értékrendnek a központjában a külső jegyek, a megjelenés és egy gyerekek természetes viselkedéséhez a legkevésbé sem köthető attitűd áll. 

És mi is történik ha mégis nyer?

Ha még több versenyre nevezhet, ahol ugyanazt kell nyújtania: szépnek kell lennie? Akkor szembemegy azzal az érzéssel, hogy gyerekként hatása lehet dolgokra, hiszen valójában a külsején kívül sokkal többet nem kell beletennie a dologba, és mégis nyer. Ezt azonban az élet a későbbiekben nem igazolja vissza, így kudarcok esetén sokkal nehezebben küzd meg velük. Ha a gyerekünk boldogulása a célunk, akkor abban kell erősítenünk, hogy az önértékelése ne a külső jegyein, a múló divaton és a mások által szépségnek kikiáltott ideálon alapuljon, hanem az érdeklődése, tudása, kíváncsisága, közössége révén találhassa meg a helyét a világban.  

Ezek a versenyek persze jogi szempontból is felvetnek kényes kérdéseket. Vajon ezek a gyerekek hozzájárulnak ahhoz, hogy egy ilyen rendezvényen részt vegyenek? Amikor esetleg már kicsit nagyobbak, és jobban értik, hogy mibe is kerülnek, megfelelő információ alapján hoznak erről döntést? A szépségversenyek szervezői a versenyek létezésének visszássága kapcsán, sokszor hivatkoznak arra, hogy arról alapvetően a szülők tehetnek, sőt, megjelenik érvelésként, hogy a szülők amúgy is rengeteget posztolnak a gyerekükről, így nem meglepő, hogy az online visszaigazoláson kívül további „sikerekre” is vágynak gyerekeik „szépségét és tehetségét” illetően. 

Arról, hogy miért érdemes átgondolni alaposan, ha gyerekünkről posztolunk többször írtunk már azzal, hogy fontos látni, hogy nem az a cél, hogy ne készüljenek fotók a gyerekekről, sőt az sem, hogy ne osszuk meg másokkal. Ha tartalmat szeretnénk megosztani a gyerekekről, tegyük azt megfontoltan, gondoljuk át, hogy miért is szeretnénk megosztani, ismerjük meg a kockázatokat, ugyanis ezek a tartalmak nagyon sok esetben rossz kezekbe juthatnak, de akár a gyerekeket is érheti nagyobb korukban kritika kortársaiktól, sőt ők maguk is érezhetik rettentően cikinek. Ugyanez hatványozottan igaz a versenyekre is, hiszen a gyerekek sokszor valós beleegyezés nélkül kénytelenek részt venni egy koruknak (és feltehetően sokszor személyiségüknek) sem megfelelő eseményen. Ez speciális attitűdöt igényel, amelyen ismeretlen felnőttek vannak jelen, képek készülnek, amelyek pedig újabb ismeretlen felnőttek birtokába kerülhetnek. Azzal, hogy a szervezők a szülőkre tolják a felelősséget, de gördítik tovább egy gyerekek lelki és testi fejlődésére, akár egészségére is ártalmas folyamatot csak tovább mélyítik a problémát.  

Meg kell említeni azt is, hogy a szülők gyerekek iránt érzett büszkeségével, vagy inkább ezen büszkeség kifejezésének gyerekek számára káros megélésével  más, gyerekekkel összefüggő szolgáltatást ellátó, vagy részükre terméket gyártó cég is visszaélhet.. 

Akár szülőről, akár cégről van szó, fontos lenne feltenni a kérdést, hogy a gyerek benevezése egy ilyen megmérettetésre, a verseny szervezése  vagy a gyerekekről készült fotók felhasználása nem inkább a pénzről szól-e? Ha utóbbira a válasz igen, akkor biztosak lehetünk benne, hogy akik a legjobban sérülnek ebben az egészben, azok  a gyerekek. 

Ezeknek a gyerekeknek pedig az önértékelésükön túl a szüleikbe vetett bizalma is könnyen megsérülhet. 

További tartalmak a témában

A gyerekjogok világnapja egy lehetőség arra, hogy jobban odafigyeljünk a gyerekekre. Mi is Kiskorú Kollégáinkhoz fordultunk, és arról kérdeztük őket hogy mely ügyek, gyerekjogok fontosak különösen a számukra.
Ez az év sem hiába telt el: tréningek, képzések, workshopok, fontos ügyek, lelkes önkéntesek, számos partner és segítő… kattints a részletekért!
Ha Te is a MagNet Bank ügyfele vagy, támogass bennünket a rád eső banki nyereségrész 10%-ával szeptember 16. és október 28. között!
Mit lehet tenni, ha egy óvoda rendszeresen képeket oszt meg a gyerekekről ? Kivel oszthatóak meg a képek? Jogosan aggódik- e a szülő, ha nem ismer mindenkit azok közül, akivel a képeket megosztják? Van -e erre jó gyakorlat? Óvodai esettanulmány a képmegosztásról.

Szeretnél az elsők között értesülni az újdonságokról?

Legyél Te is rendszeres adományozónk!

Már egyszeri támogatással is nagyon sokat segíthetsz, a havi 5000 forint rendszeres támogatás pedig nagyságrendileg teszi jobbá, kiszámíthatóbbá az Alapítvány mindennapi életét!
Havi
Clear

Legfrissebb híreink

Letölthető anyagaink

Ne legyen tabu!- Hogyan beszélj a gyerekeddel a menstruációról?

Ne legyen tabu!- Hogyan beszélj a gyerekeddel a menstruációról?

Annak ellenére, hogy természetes jelenség, nem könnyű beszélgetni a menstruációról. Mit mondjunk a gyerekünknek és hogyan? Válassz az alábbi adományösszegek közül, és töltsd le kiadványunkat!

Online konzultáció gyerekekkel

Milyen szempontokt érdemes figyelembevenni, ha egy gyerekekkel, virtuálisan, online tartunk megbeszélést? Ajánlás szakembereknek.

Mi a különbség a segítségkérés és az árulkodás között? – plakát

Mit tehet egy gyerek ha bántják vagy szemtanúja annak, hogy mást bántanak? Miért fontos megtanítani, hogy mi a különbség az árulkodás és a segítségkérés között? Válassz az alábbi adományösszegek közül és töltsd le plakátunkat!

Cikkajánló

×
×

Cart