dr. Juhász-Laczik Albint, Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatóját kérdeztük az iskolai bántalmazásról a közelgő Pannonhalmi Szimpózium és a Nem bánom, hogy víz alá nyomtatok! című beszélgetés kapcsán.

Mi az Ön személyes motivációja a gyermekvédelem témájában? 

Szent Benedek másfél évezrede olyan közösséget alapított, amelyben egyszerre van hierarchia és szeretet, keret és tartalom, igazság és irgalom. Ennek kulcsa akkor és azóta is abban rejlik, hogy akik hatalommal rendelkeznek (mester, kapus testvér, tanár vagy csapatkapitány), ne éljenek vissza a hatalmukkal. Ebben segítik őket a kiszámítható szabályok, az átláthatóság, és különösen is a gyengébbek, akik a legkorábban érzik, ha az erő és a hatalom már nem szolgálat, hanem valami más. A gyermekvédelem – ha jól működik – az iskolában olyan kereteket, olyan otthonosságot képes teremteni, ahol tanár és diák (és még az igazgató is) biztonságban szembe tud nézni a hibákkal, sőt erőt meríthet, hogy azokból is lehet tanulni.

Mi az Ön számára a legfontosabb kérdés, amelyre szeretne választ kapni a konferencia után? 

A konferencia már meghirdetésekor nagyon erős ellenszéllel, viharral találkozott. Volt, aki azt tanácsolta, hogy mondjuk le a konferenciát, hiszen akkora az értékrendbeli különbség a keresztény és a világi szféra között. Arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy vajon lehetséges-e a párbeszéd a két világ között? Lehetséges-e a közös elköteleződés a transzparens és biztonságos szervezetek kialakítása mellett?