A gyermekvédelmi rendszer aktuális helyzete.
Ez a cikk nem tartalmaz véleményt. Csak tényt. Abból is csak olyat, ami számszerűsíthető, vagy adatokkal alátámasztható. Az se lett volna sok, ha apokaliptikus képet festünk. Ehhez képest igyekeztünk mértéktartó anyagot készíteni, mert hisszük, hogy a gyermekvédelem valós helyzetével való szembenézés szükséges és fontos.
A COVID-19 járvány komoly tehertételt jelentett és súlyos következményekkel járt a gyerekekre nézve. A tinédzser öngyilkosságok és szuicid kísérletek növekvő száma, a mentális problémák, a kiskamaszok, kamaszok általánosságban véve rosszabbnak ítélhető mentál-higiénés állapota, és kisgyerekeknél a társas kapcsolatok terén elszenvedett hátrányok már most megmutatkoznak.
Miközben a legtöbb szakember egyetért abban, hogy még nem látjuk a teljes képet.
A COVID ráadásul nem az egyetlen olyan hatás, ami 2022-ben befolyásolta a gyerekek jóllétét. A februárban kirobbant háború minden gyerekre hatással van itthon is. A pedagógusokat és az oktatási rendszert érintő bizonytalanságok, problémák – melyek most már tartósnak mondhatók -, pedig a 3,5-16 éves korcsoportot érintették fokozottan.
Ezek a krízisek a gyerekeket generációsan ható klímaszorongásra, és a jövőért, a családjuk biztonságáért érzett aggodalom általános negatív érzésére települtek rá.
A gyerekek lelki, érzelmi egészségének védelme a családokon túl a gyermekvédelmi rendszer felelőssége is. A szakembereknek a gyermekvédelmi jelzőrendszeren keresztül (kellene) információhoz jutniuk, ha egy gyerek bajban van, veszélyeztetett, azonban ez az együttműködés gyakran sérül. Részben az erőforráshiány miatt (kevés szakember, túlterheltség, szakmai képzettség hiánya), részben a társszakmákat sújtó kihívások miatt (az oktatási rendszer strukturális problémái, gyermekháziorvos hiánya, stb.).
És hogy miért olyan fontos a gyermekvédelmi jelzőrendszer?
Az elérhető legfrissebb adatok szerint (2021) az észlelő- és jelzőrendszer által a 0-17 évesekre vonatkozóan küldött jelzések száma 140 803 volt, amelyek összesen 103 377 gyereket érintettek. A jelzések 40%-a a köznevelési és szakképző intézményektől érkezett.
Az egyik legfontosabb forrás, ahonnan a szakemberekhez eljuthat az az információ, hogy egy gyermek nincs jól, az a jelzőrendszeren keresztül történik.
A gyermekvédelemnek tehát nagy szüksége van a gyerekek problémái és nehézségei iránt érzékeny felelős felnőttekre minden szektorban, az oktatástól az egészségügyön át az igazságszolgáltatásig.
Ráadásul nagyon sok gyerekről beszélünk. 2021. december 31-én 110 750 gyereket tartottak nyilván veszélyeztetettként, és 27 229 gyerek volt védelembe véve. A legtöbb veszélyeztetettként nyilvántartott gyerek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élt, 8-szor annyian, mint ahányan Vas megyében, ahol a legkevesebb veszélyeztetett gyereket tartották nyilván.
- ábra – 2021. december 31-én nyilvántartott veszélyeztetett és védelembe vett gyerekek száma megyék szerint (Adatok forrása 1696 és 1210 OSAP sz. adatgyűjtés)
Ma már nem kérdés, hogy a gyerekek érzékelik a gazdasági helyzet változásait, és jóllétüket befolyásolja a gazdasági helyzet is. A 2008-as gazdasági válság során keletkezett kutatások eredményei alapján általánosságban elmondhatjuk, hogy a gyereket nevelő családokat a romló gazdasági helyzet, a recesszió vagy az infláció hatványozottan érinti. A gyermekvédelmi rendszert a saját (működéssel kapcsolatos) problémáin túl a gazdasági visszaesés miatt kialakuló családi krízisek is komolyan érintik.
Ez a helyzet ugyanis tovább élezi azt a már meglévő problémát, hogy bár a jogszabály tiltja, hogy anyagi okból emeljenek ki gyermekeket a családjukból, ez azonban mégis megtörténik. Főleg akkor, ha a családmegtartó szolgáltatások nem elérhetőek, és ha a családok átmeneti problémáinak orvoslásában segítséget nyújtó ellátó helyeken a családok már régóta nem átmeneti, hanem hosszú távú problémákkal jelennek meg.
A megszűnő ellátóhelyek, a hiányzó kapacitások – pl. gyermek pszichiátriákon, gyermek addiktológiákon – olyan feszült hétköznapi helyzeteket eredményeznek, amelyek orvoslására nagyon komoly állami beavatkozásra (értsd: az anyagi, személyi, tárgyi erőforrások fejlesztésére) lenne szükség. Ez azonban jelenleg nem teljesül. Sőt, az állam egyre inkább kivonul a gyermekvédelem területéről – párhuzamosan az egyházi szolgáltatók növekvő szerepvállalásával.
Ez a gyermekvédelem területén is felismerhető tendencia (az állam hátralépése és az egyházi aktorok előtérbe helyeződése) illeszkedik az oktatási rendszer és a szociális ellátórendszer területén már korábban elkezdődő folyamatokhoz. Fontos, hogy ennek a helyzetnek az értékelése szakmai alapokon történjen, kellő figyelemmel valamennyi gyermekcsoportra – különös tekintettel az állami gondoskodásban nevelkedő, több mint 23.000 gyerek és fiatal felnőtt érdekeire, szükségleteire is.
2021-ben 20 687 kiskorú gyerek élt szakellátásban, a legtöbben Hajdú-Bihar megyében és Budapesten. A gyermekvédelmi szakellátást ellátó intézményekben jelentős munkaerőhiány tapasztalható. Egyes nyugat-magyarországi megyékben 12-16% a betöltetlen szakmai munkakörök aránya. Ebből arra következtethetünk, hogy az ország gazdaságilag fejlettebb részeiben a szakemberek inkább vállalnak más típusú munkát, minthogy a pályán maradjanak, ahol nem kapnak sem szakmai elismerést, sem anyagi megbecsülést, ráadásul munkájuk jelentős mentális terhet is jelent. Ráadásul ezek az adatok csak a december 31-i állapotot rögzítik és nem nyújtanak információt az évközbeni fluktuáció mértékéről.
2. ábra – A szakellátásban élő gyerekek száma és a betöltetlen szakmai munkakörök (gyermekotthonok és nevelőszülői hálózat) aránya megyénként (Adatok forrása 1208 OSAP sz. adatgyűjtés)
A 2022. évről szól ez a cikk, de azt kell mondjuk, hogy az ÁSZ kétezres években kiadott. lassan két évtizedes jelentése a mai napig érvényes: a gyermekvédelmi törvény elfogadása (1997) óta soha nem álltak rendelkezésre azok az anyagi, tárgyi, személyi erőforrások, amelyek a végrehajtáshoz szükségesek lettek volna
2016 december 31. óta, minden családjából kiemelt 12 éven aluli gyereket nevelőszülőnél kellene elhelyezni, azonban még 2021-ben is közel 1500 12 évesnél fiatalabb gyerek élt gyermek-vagy lakásotthonban, közülük 145, 0-12 hónapos csecsemő volt. A legidősebb, 15-17 éves gyerekek pedig csak kevesebb mint fele élt nevelőszülőnél.
- ábra – A szakellátásban élő gyerekek december 31-én korcsoport és gondozási hely szerint (Adatok forrása: 1208 OSAP sz. adatgyűjtés)
Az ábra sokkoló lenyomata annak is, hogy a gyermekvédelem rendszere mennyire megkövesedett. A szakellátásba bekerülő gyerekek számára szinte nincs kiút onnan. Sem örökbefogadó szülőkhöz nem kerül(het)nek, de nincs visszaút a saját családjukhoz sem, a szakellátást, szinte csak a 18. életévük betöltésével hagyják el. Megállapítható, hogy a gyermekvédelmi rendszer jelenleg nem képes ellátni a családgondozói feladatát, hiszen nem tudja a szülőket arra felkészíteni, hogy a kiemelt gyerekek visszatérhessenek hozzájuk.
Szinte hosszú évekre visszanyúló probléma, hogy nincsenek kellő számban olyan nevelőszülők, akik speciális szükségletű gyermekek ellátására alkalmasak. 2021-ben az összes 5863 nevelőszülőből 41 speciális nevelőszülő volt. A speciális és kettős szükségletű gyerekek 3%-a került nevelőszülőnél elhelyezésre.
- ábra – Speciális- és kettős szükségletű gyerekek gondozási hely szerinti megoszlása (Adatok forrása: 1208 OSAP sz. adatgyűjtés)
A nevelőszülők többsége (41%) 1 vagy 2 gyereket nevel. Kb. egyharmaduk (34%) 3 vagy 4 gyereket lát el, és 17% azoknak az aránya, akik 5 vagy több gyerek ellátásáért felelősek. A nevelőszülők 8%-ánál nem volt az adatfelvétel időpontjában (2021 december 31-én) gyerek elhelyezve. Az adatok azt is jól mutatják, hogy a nevelőszülők toborzása is egyre nehezebb feladat volt az elmúlt években. A 35 éven aluli nevelőszülők aránya ugyanis alacsonyabb, mint a 60 év felettieké. Pedig a nevelőszülőségből az egyedülállók sincsenek kizárva – szemben az örökbefogadó szülőkkel – 2021-ben az összes nevelőszülő 22%-a egyedülálló volt.
- ábra – A nevelőszülők életkor szerinti megoszlása
31 évvel a Gyermekvédelmi Egyezmény, és 25 évvel a Gyermekvédelmi Törvény elfogadása után azt látjuk, hogy a komoly rendszerszintű problémákra 2022-ben olyan időszakos krízisek is rárakódtak, amelyek túlnőnek a jogalkotás vagy a kommunikáció kompetencia területein. Szavakkal nem megoldható kihívásokról van szó. A munkaerőhiány, az állami gondoskodás rendszerén belüli kapacitás problémák, és a gyermekvédelmet érintő strukturális nehézségek ráadásul pont azokat a régiókat sújtják különösen, ahol eleve több és jobb ellátórendszerre lenne szükség.
A kialakult helyzet rövid távon nyilvánvalóan nem megoldható, de fontos lenne már ma tenni azért, hogy a további romlás megelőzhető legyen, és előrevetíthető legyen a javulás lehetősége.
November 20. a gyermekjogok világnapja, 2022-ben erre hívja fel elsősorban a figyelmünket. Ünnepelni nincs okunk, de minden pillanatban elkezdhetünk valódi felelősséget vállalni azért az 1,8 millió gyermekért, aki Magyarországon él.
