Blog

Az LMBTQI-ellenes kampány negatívan hatott a civil szervezetekre, kihívást jelentett a hírnevük, hitelességük megtartására nézve, jelentős többletmunkát eredményezett, veszélybe sodorta vagy felbontotta együttműködéseiket, fokozta a szervezeti bizonytalanságot. Az iskolákban, óvodákban a pedagógusok fokozottan egyedül érezték magukat, és (gyakran az intézményvezetők nyomására) óvatosabbá váltak nem csak a szexualitással, de a gyerekjogokkal és az erőszak-megelőzéssel foglalkozó programokkal szemben is, a gyerekek között pedig nőtt a feszültség és a megkülönböztetés. Ezek a folyamatok nemcsak a civil szervezetekre vannak káros hatással, de rendkívüli akadályokat gördítenek a hatékony gyerekvédelem elé, és nagyban megnehezítik azt is, hogy a gyerekek merjenek segítséget kérni. Ez derül ki a Gyermekjogi Civil Koalíció hatástanulmányából, amely arra volt kíváncsi, milyen társadalmi hatással járt eddig a kormány kampánya. A hatástanulmány elkészítését a Hintalovon Alapítvány koordinálta.

A Gyermekjogi Civil Koalíció felmérést készített arról, hogyan hatottak a kormány LMBTQI-embereket kirekesztő és a szexualitást tabusító intézkedései a gyerekekre és a gyerekvédelem munkájára. Az áttekintés hét szervezet és egy egyéni szakértő 2021-ben szerzett tapasztalatait mutatja be. A tapasztalatok nem nyújtanak átfogó képet, de jól illusztrálják, hogy a „pedofiltörvény” és a „gyermekvédelmi” népszavazás körüli kommunikációs kampány miként ásta alá a civil szervezetekbe vetett bizalmat, a WHO irányelveinek megfelelő szexuális nevelést, és a gyerekek információhoz és az erőszak és a megkülönböztetés tilalmához való jogait. A hatástanulmányban a Hintalovon Alapítvány, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány, a Magyar LMBT Szövetség, a Háttér Társaság, a Társaság a Szabadságjogokért és Toma Andrea szakértő működött közre, tapasztalataikat a Koalíció anonimizálva osztja meg.

A 2021-ben elfogadott jogszabály-módosítások korlátozták, hogy ki és mit mondhat a gyerekeknek a szexualitásról, és ekkor erősödött fel az LMBTQI-embereket megbélyegző politikai kampány is. A jogszabályok összemosták a szexuális felvilágosítást a homoszexualitással és a pedofíliával, és eltérő értelmezésekre adtak teret a „népszerűsítés” és a „megjelenítés” fogalmait illetően. Néhány hónap leforgása alatt lényegében kitiltották a civileket az iskolákból, megakadályozva a szexualitásról, a drogprevencióról, az online biztonságról és a gyerekek testi-lelki fejlődéséről szóló foglalkozások megtartását. Az engedélyezéshez szükséges nyilvántartásba vételre vonatkozó jogszabály ugyanis nem készült el, ezt a minisztériumi tisztségviselők az országgyűlési választások utánra igérik. A homoszexualitás és a nemváltás „megjelenítését” és „népszerűsítését” célzó korlátozások felerősítették a szexuális erőszakkal és a homoszexualitással kapcsolatos tévhiteket, és fokozták a gyerekek és a sérülékeny csoportok kiszolgáltatottságát. A Gyermekjogi Civil Koalíció számos állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy a tabusítás nem védi, hanem súlyosan sérti a gyerekek jogait.

Fontos, hogy az LMBTQI-emberek jogait és a civileket ért támadásokat, a félrevezető gyermekvédelmi kampányokat nemzetközi kontextusban is lássuk. Európa-szerte nagyon hasonló, sok esetben a hazainál is súlyosabb támadások érik a gyerekeket védő szervezeteket; ezekről a Eurochild állásfoglalást adott ki, amely számos példát idéz az alapjogellenes (anti-rights) mozgalom formáira, és rámutat a nemzetközi együttműködés szerepére és lehetőségeire.

Bár a sajtó több alkalommal foglalkozott a téma különböző aspektusaival, nagyrészt láthatatlan maradt, hogy a fenti kormányzati döntések hogyan érvényesültek az iskolák, óvodák és gyermekvédő szervezetek hétköznapjaiban. Ahhoz, hogy lássuk a következményeket, fontos, hogy a gyerekekért dolgozó szervezetek és szakemberek tapasztalatait is dokumentáljuk. 

A résztvevő szervezetek beszámolóiból kiderül, hogy a Gyermekjogi Civil Koalíció tagjai milyen tapasztalatokat gyűjtöttek az iskolákkal, óvodákkal való együttműködések és pedagógusképzések során, az erőszak-megelőzésről, az online biztonságról vagy a szexuális nevelésről szóló iskolai foglalkozásaik révén, mit érzékeltek a segélyvonalaikon, a jogsegélyt és a jogi képviseletet nyújtó szolgáltatásaikon keresztül, és hogyan hatott a kormányzati kampány az érdekképviseleti, figyelemfelhívó, tájékoztató munkájukra és a partnereikkel való együttműködéseikre.

A „pedofiltörvény” és az LMBTQI-ellenes kampány hatása

a gyerekekre és a gyerekeket védő hálóra

A Gyermekjogi Civil Koalíció erőszak munkacsoportja összegezte az LMBTQI-emberekkel és a szexuális neveléssel kapcsolatos kormányzati kommunikáció és új jogszabályi környezet hatásáról szóló tapasztalatait.  Résztvevő szervezetek: Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány, Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány, Magyar LMBT Szövetség, Háttér Társaság, TASZ, Toma Andrea szakértő.

Milyen tevékenységek révén értesültünk a félelemkeltő és a kirekesztő kormányzati döntések hatásáról?

• Iskolákkal, óvodákkal való együttműködés
• Pedagógusképzés
• Iskolai foglalkozások gyerekeknek (erőszak-megelőzés, online biztonság, szexuális nevelés)
• Lelkisegélyvonal és lelki segítségnyújtás telefonon, chaten, emailen
• Jogsegély és jogi képviselet
• Gyermekjogi érdekképviselet
• Kommunikációs kampányok, figyelemfelhívó, tájékoztató tevékenység
• Együttműködések más szervezetekkel

Hogyan érintette a törvényi szabályozás és a kormányzati kommunikáció a szervezeteinket és a tevékenységeinket?

Hírnév, hitelesség, együttműködések, többletmunka

„Ránk az új törvényi szabályozás minimálisan hat közvetlenül (ugyanis nem tartunk érzékenyítő képzéseket iskolákban), sokkal inkább a jogsegélykérések számának megnövekedésében érhető tetten, illetve az LMBTQ-partnerszervezeteink támogatásában, a velük való közös kampányok szervezésében, a jogi és kommunikációs, továbbá érdekérvényesítő munkacsoportokban való egyre növekvő munkában, és végül a saját szervezeti érdekérvényesítő tevékenységünk megnövekedésében.”

„Inkább a megítélésünket rombolja, nem a valódi cselekvésünket (eddig sem jártunk iskolába túl gyakran, óvodába meg egyáltalán nem), viszont nagyon sokat rontanak az álhírek az alapítvány hitelességén. Elképesztően kiforgat alapértékeket, és így nehézkessé válik a hiteles kommunikáció.”

„Előfordult, hogy a meglévő partnereink visszaléptek a támogatástól, vagy korábbi megállapodások ellenére eltűntek, nem válaszoltak levelekre.”

„Tekintettel arra, hogy az LMBTQI-fókuszú szervezetekkel közösen dolgozunk szoros együttműködésben, közös a kommunikációnk is velük, megosztjuk a tartalmaikat, azokat magunk is terjesztjük, így a kormányzati kommunikáció számára mi is az ellenséges »melegpropagandista« szervezetek közé tartozunk. A kormányzati homofób gyűlöletkampánynak e téren is elsőszámú célpontja vagyunk – továbbra is.”

„Megszaporodtak a trollok és a támadó üzenetek a közösségi médiafelületeken, amelyek írói valóban elhiszik, hogy mi gyerekeket akarunk átműteni, megtéveszteni. Nagyon sok energiát visz el a valódi munkától a témával kapcsolatos válaszolgatás, felkészülés, a félelmek és aggályok eloszlatása.”

„Megnövekedett a terhelés. A jogsegélyszolgálathoz befutó kérdések megválaszolása, a gyűlölet-bűncselekmények esetén való képviselet és a kommunikációs feladatok több ráfordítást igényelnek, amelyeket a végrehajtási rendeletek hiánya miatti bizonytalanság is növel.”

Segítő szolgáltatások gyerekeknek

• „A korábbiakhoz képest nem nőtt meg az LMBTQI-tematikával, illetve a diszkriminációval, az előítéletekkel kapcsolatos hívások száma. Ennek a hátterében szerintünk az áll, hogy azok a fiatalok, akik ezzel a témával keresnek segítséget, nem minket találnak meg. A törvénynek ilyen módon van egy olyan hatása is, hogy elkezdtünk abban gondolkodni, hogy mit kell tennünk azért, hogy az LMBTQI-fiatalok nagyobb számban érjenek el minket.”
• „Júniusról júliusra volt egy drasztikus csökkenés az LMBTQI témájú beszélgetésekben.”
• „LMBTQI lelkisegély vonalként nálunk abban mutatkozott meg a hatás, hogy a törvény elfogadását követő hónapokban jelentősen, háromszorosára nőtt a 18 év alatti hívók száma.”

Szervezeti bizonytalanság

• „Mérgezi a szervezeten belüli munkát, negatívan befolyásolja az emberek hangulatát.”
• „Azt tapasztaljuk, hogy bizonytalanságot kelt az önkéntesek között, hogy egyáltalán illegálisnak számít-e, amit csinálunk, kell-e változtatni bármit azon, ahogy beszélgetünk a gyerekekkel. Ezenkívül nagyobb lelki terheléssel jár egy-egy LMBTQI témájú beszélgetés, nehéz a helyzet normalitását kommunikálni a gyerekeknek, ha máshol nem ezt hallják, így eszköztelenebbnek, tehetetlenebbnek, dühösebbnek érzik magukat az ügyelők.”
• „Közvetlenül a törvény elfogadása után több kérdést is kaptunk az önkéntesektől, munkatársaktól, hogy ez a törvény hogyan érinti a munkánkat, mi az, amit lehet, mi az, amit nem.”

Iskolai együttműködések

• „A Covid előtt volt egy iskolalátogató programunk, amelyben önkéntesek vettek részt, és főleg budapesti, illetve pest megyei általános és középiskolákban tartottak foglalkozásokat, internetbiztonság, illetve lelki egészség témakörökben. A Covid előtt évente kb. 1200-1300 tanulót értünk el ezzel a programmal. Jellemzően minket kerestek meg az iskolák. 2020-ban, illetve 2021 első félévében nem működött ez a program. Az volt a tervünk, hogy 2021 őszén újraindítjuk, de a törvény regisztrációhoz köti az internetbiztonsággal, illetve lelki egészséggel kapcsolatos foglalkozásokat is, mi pedig egyelőre nem regisztráltunk. Jelenleg azt  is csak informális úton tudjuk, hogy amúgy hol kellene regisztrálni, de a folyamat nem világos, és egyelőre nem tettünk lépéseket. Igazából még nem született döntés, hogy mi legyen, elképzelhető, hogy fogunk regisztrálni, de az is, hogy nem. Iskolákból amúgy sokkal kevesebb megkeresés érkezik, ebben a tanévben talán 2 olyan iskola volt, amely érdeklődött erről.”
• „Egy jó hírnevű és magas presztízsű középiskolával volt együttműködési megállapodásunk. A közös munka már több hete elkezdődött – több alkalommal jártunk a középiskolában, több alkalommal beszéltünk a vezetőséggel és a tantestület tagjaival. A kormányzati döntések azonban elbizonytalanították az iskola képviselőit azzal kapcsolatban, hogy dolgozhatunk-e együtt (annak ellenére, hogy tevékenységünk során nem találkoztunk volna az iskola diákjaival, az együttműködésünk pedig semmilyen formában nem érintette volna a szexuális edukáció területét). Az iskola képviselői az együttműködésünkkel kapcsolatban a fenntartóhoz is kérdésekkel fordultak, érdemi és egyértelmű választ azonban nem kaptak. Végül, a kormányzati döntések, illetve a döntések értelmezése körüli bizonytalanság arra »kényszerítette« az iskolát, hogy a velünk való együttműködést lezárják – mindezt a tantestület valódi meggyőződése nélkül, a vezetőség és a tantestület »akarata ellenére« tették.”
• „Azokban az iskolákban, amelyekben dolgozom, felkérésre megyünk, így nem érzek változást.”

Milyen konkrét esetekről értesültünk, amelyekben megmutatkozik a félelemkeltő, kirekesztő kormányzati döntések hatása a gyerekekre és a körülöttük lévő felnőttekre?

• „A gyerekek azt kommunikálják a chaten saját LMBTQI-ságukról, hogy tudják, hogy ez nem normális. Látványosan kevesebb esélyük van a környezetükben az elfogadásra.”
• „A pécsi Pride-on megfenyegették azokat a szülőket, akik a gyermekeikkel mentek ki a vonulásra, hogy feljelentik őket.”
• „Egy szülő olyannyira felháborodott a gyermekvédelmi népszavazáson, hogy kérte, hogy a képviseletében forduljunk az Alkotmánybírósághoz.”

Iskolai, óvodai példák

• „Egy szülő osztotta meg, hogy a gyereke a szivárványt szerette volna óvodai jelként választani, azonban ezt a propagandatörvényre hivatkozva nem engedte az óvoda.”
• „Kaptunk bejelentést egy diáktól, hogy augusztus végén az osztályfőnöke azzal hívta fel, hogy az igazgató üzeni, hogy transz volta miatt másik iskolába kell járnia, vagy öltözzön és viselkedjen az irataiban szereplő nevének megfelelően.”
• „Egy angol tanár jelezte, hogy a nála tanuló gyermekek nem voltak hajlandóak felírni olyan angol kifejezéseket a füzetükbe, amelyek az LMBTQI-témával kapcsolatosak – mondván, hogy ezt majd úgysem kérdezheti meg a tanár a dolgozatban.”
• „Egy LMBTQI közösséghez tartozó iskolapszichológus jelezte, hogy behívatták az iskola vezetőségéhez, és aláíratták vele finom kényszer hatására, hogy az iskolai tevékenykedése során nem propagálja a meleg közösséget.”
• „Egy iskolában nem engedték meg, hogy az eddigi szakember tartson érzékenyítést, mert nincs rajta a »regisztrált szervezetek« listáján, bár ilyen még nincsen.”
• „Egy iskolaigazgató jelezte az iskolapszichológusnak, hogy minden olyan foglalkozást, amely az internetbiztonságot, a lelki egészséget, a szexuális felvilágosítást érinti, vagy az iskolapszichológus vagy valamelyik pedagógus kell, hogy megtartsa, mert nem lehet külsős szakembert, szervezetet meghívni erre.”
• „Tanári szinten érzékelhető a szorongás, de vegyes a kép. Pl. nehéz/nem lehet elválasztani az egészségfejlesztő foglalkozások során a szexualitás, a szexuális egészség témáját a HPV-oltás témájától. Mégis érezhető a feszültség, amikor interaktív beszélgetések keretében erre terelődik a szó. Szintén feszültséget okoz a HIV/AIDS-téma. Előfordult, hogy egy osztályfőnök az egyik 8. osztályban nem járult hozzá egyik témához sem. Ugyanebben az iskolában egy másik osztályban (6. osztály) az osztályfőnök – jóval a nyugdíjkorhatáron túli úr – kifejezett kérése volt, hogy beszélgessek a fiúkkal a szexuális zaklatásról. Kis létszámú osztály, csak fiúk. Mint kiderült, aznap uszodai foglalkozás is lett volna. A lányok ilyen napokon nem jönnek iskolába, félve a verbális zaklatástól és a fizikai (fogdosás) zaklatástól. A pedagógus nem érezte magát felkészültnek a beszélgetésre, de tarthatatlannak érezte a helyzetet. Kérdésemre, hogy a gyerekek honnan tájékozódnak, ha a szexualitásukkal kapcsolatban valamire kíváncsiak, a fiúk kizárólag pornó csatornákat soroltak. Az iskolában (bár van védőnő és van orvos is) senki nem beszél velük szexualitásról. Sajnos, általános tapasztalatom az is, hogy a HPV-oltás kapcsán kizárólag a méhnyakrák-megelőzés kerül szóba (már ahol). A fiúknál megjelenő HPV-alapú fej-nyaki daganatokról nincs szó – ennek folyományaként az orális szexről meg pláne nem esik szó. Pár mondat még a HIV/AIDS-témáról. Pár helyen zsigerből jön a »buzizás«. Kevesen vannak tisztában a megfertőződés lehetséges útvonalaival, a betegség szakaszaival, és még kevesebben tudnak az anonim szűrési lehetőségekről. Ehhez kapcsolódóan az többnyire világos, hogy a lányok baj esetén a nőgyógyászhoz fordulnak, de az kevéssé világos, hogy a fiúk kihez forduljanak, ha nekik van bajuk a nemi szerveikkel. Az urológus mint szakma kevéssé látható a fiúk számára. Összességében a feszültség érezhető az iskolákban (talán az agresszió is emelkedik – testi határok átlépése, buzizás). A tudáshiány és a gyerekek magukra hagyatottsága szintén. Bár ez nem kapcsolódik szorosan az LMBTQI-kérdéskörhöz, de a múlt heti iskolában, már a gyermekjogi játékunktól is tartózkodott az egyik pedagógus. Azt kérte, játsszunk mást a gyerekekkel.”
• „Kapunk olyan kérdéseket pedagógusoktól, hogy törvényt sért-e, ha bármilyen LMBTQI-téma felmerül a tanórán.”
• „Egyes pedagógusok szoronganak. Gyakran nem néznek rám, »összehúzzák« magukat, ha »tiltott« témáról, pl. homoszexualitásról beszélek, mondjuk a HIV/AIDS kapcsán. A foglalkozás végén elmormognak egy viszontlátást és gyorsan távoznak az osztályteremből.”
• ●     „Az iskolákban dolgozó pedagógusokkal és más szakemberekkel folytatott beszélgetések, közös tréningek alkalmával több alkalommal szembesülünk azzal, hogy a felnőttek bizonytalanok abban, hogy mit mondhatnak a diákoknak a szexualitással kapcsolatban, illetve kiket kérhetnek fel ilyen témájú foglalkozások tartására.”

Hogyan hat mindez a gyerekekre és az őket körülvevő közösségekre?

• Növelheti a gyerekek bizonytalanságát a szexualitással összefüggő témákban.
• A bizonytalanság fokozza a szakemberek feszültségét, hozzájárulva a kiégéshez és a kiégéssel összefüggő negatív tendenciákhoz (pl. fluktuáció, pályaelhagyás).
• Tovább erősíti a már meglévő prüdériát, fokozza a szorongást, növeli a kirekesztést. Érzékelhető a verbális agresszió emelkedése.
• Nagyon megnehezíti a segítségkérést, ami amúgy is nehéz és korlátozott. Hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyerekek magukra maradjanak kérdéseikkel.
• Elfogadhatóvá, normává teszi a kirekesztést, megbélyegzést, ami hosszabb távon nemcsak az LMBTQI-fiatalokat érinti, hanem mindenkit.
• Elvonja a figyelmet azokról a problémákról, nehézségekről, amelyekkel valóban foglalkozni kellene (például a Covid hatásáról a fiatalok mentális egészségére).
• Átpolitizál egy komoly és összetett szakmai kérdést (pl. nemi diszfória, transzneműség), ami megnehezíti, hogy az érdekeltek szakmai szempontok alapján szervezett segítséget és támogatást kapjanak.
• Növeli az iskolába járó LMBTQI-fiatalok kirekesztettségét, az esélyt a szóbeli és fizikai erőszakra és annak semmilyen vagy rossz kezelésére.
• A jogszabályok nem határozzák meg egyértelműen, hogy mit jelent a „népszerűsítés” és a „megjelenítés.” A fenntartott bizonytalanság eltérő értelmezésekhez vezet, ami megágyaz a szubjektív, megkülönböztető elbánásnak.

A Gyermekjogi Koalíció oldala