Vegyük komolyan a gyerekeket, a gyermekvédelem ügyét. Ezek a népszavazási kérdések sajnos nem ezt segítik, de attól még minden szülő szabadon gondolkodhat ezekről a témákról, és beszélgethet róluk a gyerekeivel. Ha már egyszer a csapból is ez a téma folyik, legalább fejleszthetjük a gyerekeink kritikai gondolkodási képességét. Az is valami.
4.kérdés: Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?
Válasz: Nem érthető a kérdés.
Miért? Minden 18 éven aluli személyt gyermeknek kell tekinteni. De a 0-18 éves korosztály a médiafogyasztás tekintetében nagyon nem egységes. Nem mindegy, hogy egy adott tartalmat egy 6 évesnek, 12 évesnek vagy 17 évesnek mutatnak meg. Az sem mindegy, hogy egy gyereket köteleznek-e valaminek a megnézésére, vagy szabadon eldöntheti, hogy kilép egy helyzetből, és nem hallgat tovább egy beszélgetést, vagy néz egy filmet. Bármilyen felvétel megnézésére kényszeríteni egy gyereket (legyen az akár a Vuk), komoly gyermekjogi jogsértés. Az sem mindegy, hogy az adott médiatartalmat ellátják-e kísérő információkkal, kritikával, ill. lehet-e azzal kapcsolatban kérdéseket feltenni, vitatkozni.
Az is kérdés, hogy mennyire érzik biztonságban magukat azok a gyerekek, akik közösen néznek filmet. Egy osztálynak – bármilyen megosztó témában filmet vetíteni, és utána arról beszélgetést vezetni nagyon komoly pedagógiai kihívás.
Ha a felkészületlen felnőtt, a gyerekek számára nem biztonságos környezetben – anélkül, hogy az megfelelően elő lenne készítve és az utánkövetés is biztosítva lenne –, a nem megváltoztatását vagy a nemi diszfória témáját is érintő média tartalmat vetít, az szakmailag erősen megkérdőjelezhető. Ugyanakkor egy felkészült tanár igen is tarthasson ilyen témában foglalkozást, a kérdés iránt érdeklődő, arról beszélgetést kezdeményező diákoknak, kellő érzékenységgel és odafigyeléssel, a gyerekek életkori sajátosságait figyelembe véve. Egyrészt, mert a tabusítás az életben nem segített még semmilyen helyzetben.
Másrészt, mert jó lenne megbízni a pedagógusokban, akikre a gyerekeinket bízzuk, hogy ők képesek olyan érzékeny és megosztó témákról is jól beszélgetni, mint hogy miért és hogyan juthat oda egy felnőtt, hogy úgy érzi nem tud azonosulni azzal a biológiai nemmel, amit születésekor megállapítottak nála. Ennél a kérdésnél is fontos lehet a WHO Szexuális Edukációra vonatkozó európai standardjára hivatkozni, ami a biológiai nem és az egyén által megélt nemi identitás közötti különbség tárgyalását a 9-12 éves korosztályban javasolja.
A gyerekek az életet tőlünk tanulják. A beszélgetések kapukat nyitnak – akkor is, ha nem értünk egyet mindenben. A viták építenek minket – mert lehetőséget adnak arra, hogy saját gondolatainkat más megvilágításban is megláthassuk.
A gyerekeknek szükségük van arra a képességre, hogy vitatkozni tudjanak bármilyen kérdésről – akár a szexualitásról is -, és szükségük van arra, hogy mi, felnőttek, úgy viselkedjünk, hogy ők felnézhessenek ránk.
Vegyük komolyan a gyerekeket, a gyermekvédelem ügyét. Ezek a népszavazási kérdések sajnos nem ezt segítik, de attól még minden szülő szabadon gondolkodhat ezekről a témákról, és beszélgethet róluk a gyerekeivel. Ha már egyszer a csapból is ez a téma folyik, legalább fejleszthetjük a gyerekeink kritikai gondolkodási képességét. Az is valami.
Kérdések és válaszok a “Gyermekvédelmi” népszavazásról sorozat kapcsolódó cikkei: 1. kérdés, 2. kérdés, 3. kérdés.
