Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium nyáron közzétett intézkedéscsomagjában szerepel a „Gyermekek és diákok hangja” projektnap megvalósítása. Önmagában azonban attól, hogy megkérdezzük a diákokat, még nem válik érdemivé a részvételük. Nem mindegy, hogyan kérdezünk, milyen kereteket teremtünk a beszélgetéshez, és az sem, mi történik később azzal, amit a gyerekek elmondtak.
Ehhez készítettünk három óravázlatot középiskoláknak. A foglalkozások abban segítenek, hogy a projektnap ne egyszerű véleménygyűjtés legyen, hanem valódi közös gondolkodás.
Mit jelent az, hogy meghalljuk a gyerekek hangját?
A gyerekrészvétel nem azt jelenti, hogy minden kérdésben a gyerekek döntenek. Azt jelenti, hogy az őket érintő ügyekben lehetőségük van elmondani a véleményüket, ezt a felnőttek komolyan veszik és mérlegelik, majd visszajelzést is adnak arról, hogy mi történik a felvetéseikkel.
A gyerekek véleményének meghallgatása tehát nem egyetlen kérdéssel kezdődik és nem is az utolsó post-it felragasztásával ér véget. Fontos, hogy a diákok tudják, miért kérdezzük őket, mire lehet hatása annak, amit mondanak, és mire nem. Az is lényeges, hogy ne legyen kötelező megszólalniuk, és többféle módon is bekapcsolódhassanak a közös munkába. A valódi részvételhez pedig az is hozzátartozik, hogy később visszajelzést kapnak arról: mi lett az ötleteik, észrevételeik sorsa.
A három foglalkozásvázlat ehhez ad konkrét kapaszkodót.
Hol jó lenni? – Az iskola terei a diákok szemével
Milyen az az iskola, ahol jó tanulni, beszélgetni, mozogni vagy éppen egy kicsit félrevonulni? Milyen hatással van a diákokra a zaj, a fény, a levegő, a tantermek kialakítása vagy a közösségi terek használhatósága?
A Hol jó lenni? – Az iskola terei a diákok szemével című, 90 perces foglalkozás ezekből a hétköznapi tapasztalatokból indul ki. A cél nem az, hogy a diákok megtervezzék a „tökéletes iskolát”, és nem is az, hogy osztályozzák a jelenlegi intézményt. A foglalkozás teret ad arra, hogy megfogalmazzák, milyen környezetben érzik jól magukat, meghallgassák egymás eltérő szempontjait, és közösen azonosítsanak néhány számukra fontos javaslatot.
A foglalkozás végén a diákok arról is visszajelzést adhatnak, hogyan élték meg magát a közös gondolkodást. Ez azért fontos, mert nemcsak az számít, mit mondanak egy témáról, hanem az is, hogy közben mennyire érezték úgy, hogy valóban volt lehetőségük részt venni.
Számít a szavad – A gyerekek hangja a mindennapi iskolai kérdésekben
Milyen ügyekben tudják most elmondani a diákok a véleményüket az iskolában? Mely döntésekre van valódi ráhatásuk? Hol szeretnének több lehetőséget arra, hogy meghallgassák őket?
A Számít a szavad – A gyerekek hangja a mindennapi iskolai kérdésekben című foglalkozás közvetlenül ezekre a kérdésekre épül. A diákok végiggondolhatják jelenlegi részvételi lehetőségeiket, megfogalmazhatják, min változtatnának, és közösen kereshetik annak feltételeit, hogy az őket érintő ügyekben jobban hallathassák a hangjukat.
A 90 perces foglalkozásnak nem az a célja, hogy a végére kész intézkedési terv szülessen. Legalább ennyire fontos maga a folyamat: hogy a diákok megtapasztalják, a szempontjaik értékesek, lehet kérdezni, reagálni egymás gondolataira, és lehet közösen gondolkodni egy őket érintő kérdésről.
Mitől jó egy közösség?
Az iskola nemcsak tanórákból és tantermekből áll, hanem kapcsolatokból és közösségekből is. A harmadik óravázlat, a Mitől jó egy közösség? ahhoz ad keretet, hogy a diákok arról gondolkodhassanak együtt, mitől érzik magukat jól egy közösségben, mi fontos számukra az együttműködésben, és milyen szempontokat tartanak lényegesnek a saját iskolai közösségeikben.
Ez a téma azért is fontos része egy, a gyerekek hangjára építő projektnapnak, mert a részvételt tanulni és gyakorolni lehet. Egymás meghallgatása, a különböző vélemények elfogadása, a közös szempontok keresése mind hozzátartozik ahhoz, hogy a gyerekek ne pusztán jelen legyenek egy közösségben, hanem alakíthassák is azt.
Hogyan használd az óravázlatokat?
Az óravázlatokat úgy állítottuk össze, hogy konkrét kapaszkodót adjanak a foglalkozás megtartásához, de a jó projektnaphoz nem elég végigmenni a feladatokon. Ennél fontosabb az a szemlélet, amellyel készülünk rá, és ahogyan jelen vagyunk a közös munkában.
Mondd el, miért kéred a diákok véleményét.
Már a foglalkozás elején legyen egyértelmű, miért vagytok ott, kik kíváncsiak a válaszaikra, és mire használjátok majd az elhangzottakat. A feltöltött foglalkozásvázlatok ezt külön is hangsúlyozzák.
Ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani.
A gyerekek meghallgatása nem azt jelenti, hogy minden ötletük megvalósul. Sokkal fontosabb az őszinteség: mondd el, mire lehet valódi hatással, és mely kérdésekben korlátozott a mozgástér.
Legyen lehetőség passzolni.
A részvétel jog, nem kötelezettség. Ne kelljen mindenkinek minden kérdéshez hozzászólnia. Van, aki könnyebben szólal meg nagyobb csoportban, mások szívesebben osztják meg a gondolataikat kisebb körben, írásban, rajzolással vagy más módon. Ha többféle részvételi forma közül lehet választani, több diáknak nyílik valódi lehetősége arra, hogy a számára komfortos módon kapcsolódjon be.
Ne a „jó választ” keresd.
A cél nem az, hogy a csoport eljusson ahhoz, amit felnőttként előre gondoltunk. Éppen az a lényeg, hogy olyan tapasztalatokat és szempontokat is meghalljunk, amelyekre mi nem gondoltunk.
Figyelj a folyamatra is.
Érdemes nemcsak azt összegyűjteni, mit gondolnak a diákok az adott kérdésről, hanem azt is megkérdezni tőlük, hogyan érezték magukat a foglalkozáson. El tudták-e mondani a véleményüket? Meghallgatták-e őket? Volt-e elég idő? Mit csinálnának másképp?
És ami talán a legfontosabb: térjetek vissza hozzá. Ha a projektnap után a gyerekek soha többé nem hallanak arról, amit elmondtak, könnyen azt élhetik meg, hogy a véleményük kikérése csak formaság volt. Mondjátok el nekik később, milyen javaslatok születtek, mit tud az iskola ezekből továbbvinni, min nem lehet változtatni, és miért. A gyerekrészvételnek ez a visszacsatolás is alapvető része.
Nem elég megkérdezni – meg is kell hallani
Egy projektnap önmagában nem tesz egy iskolát részvételivé. Lehet azonban fontos tapasztalat mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek arról, milyen az, amikor nem csak a gyerekekről, hanem velük együtt gondolkodunk.
Ehhez szeretnénk segítséget adni ezzel a három óravázlattal.
Töltsétek le a számotokra megfelelő foglalkozást, alakítsátok az osztályotokhoz és az iskolátokhoz, és mindenekelőtt: teremtsétek meg annak a lehetőségét, hogy amit a gyerekek mondanak, annak valóban legyen tere és jelentősége.
Óravázlat – Mitől jó egy közösség?
Milyen iskolát szeretnétek? A Biztonságban egymással eszköztár segít a diákokkal közösen gondolkodni arról, mitől jó és biztonságos egy közösség.
Óravázlat – Az iskola terei a diákok szemével
Milyen iskolát szeretnétek? Eszköztár pedagógusoknak, amely segít megismerni a diákok véleményét az iskola tereiről és az iskolai környezetről.
Óravázlat – A gyerekek hangja a mindennapi iskolai kérdésekben
Milyen iskolát szeretnétek? Eszköztár a diákok véleményének meghallgatásához és a mindennapi iskolai részvétel feldolgozásához.
