Mi leszel, ha nagy leszel?
Mi lesz veled érettségi után?
Mit fogsz csinálni tíz év múlva?
Ezeket a kérdéseket sokszor feltesszük egymásnak. A jövőről szeretünk beszélgetni, terveket szőni, lehetőségeket mérlegelni.
Ritkábban kérdezzük meg azt, hogy mi történt velünk az elmúlt tíz évben. Pedig a jelenünket és a jövőnket is formálják azok a tapasztalatok, találkozások és történetek, amelyeket magunk mögött tudhatunk.
Mi most megálltunk.
Tízévesek lettünk, és visszanéztünk.
Amikor tíz évvel ezelőtt megszületett a döntés, hogy létrejöjjön a Hintalovon Alapítvány, még nem tudtuk, milyen sok ember kapcsolódik majd ehhez az ügyhöz.
Azóta szülőkkel, pedagógusokkal, szakemberekkel és gyerekekkel dolgoztunk együtt. Találkoztunk történetekkel, amelyek nehezek voltak, és olyanokkal is, amelyek reményt adtak. Szülőkkel, akik először mertek segítséget kérni. Szakemberekkel, akik új szemléletet kaptak. Felnőttekkel, akik tanulni akartak, hogy jobban tudjanak reagálni a gyerekek szükségleteire.
Nem azért, mert tökéletesek akartak lenni, hanem mert elég jól akarták csinálni.
Ezek a történetek nemcsak a Hintalovont formálták, hanem azt is, ahogyan a gyerekekről, a felelősségről és a közös ügyekről gondolkodunk. Az elmúlt tíz évben sokan kapcsolódtak hozzánk különböző szerepekben, és most közülük tízen osztották meg velünk a saját történetüket.
Akik velünk írták ezt a történetet
Bombera Kriszta, Noblet Christopher, Denny Laura, Dudics Emese, Ellinger Edina, Farkas Attila, Forgács Mariann, Kovács Koppány, Márton Csilla és Farkas Attila mind máskor, más szerepben és más történettel lettek részesei ennek az útnak. Van, aki a kezdetektől figyelemmel kíséri a munkánkat, van, aki később csatlakozott. Van, aki szakemberként, pedagógusként, kiskorú kollégaként, partnerként vagy támogatóként volt mellettünk, és van, aki egyszerűen azért követi és támogatja a munkánkat, mert fontosnak tartja, hogy a gyerekek ügye közös ügy legyen.
Tíz ember. Tíz történet.
De valójában sokkal több.
Mert minden megszólalás mögött ott vannak azok a találkozások, közös gondolkodások, kérdések, felismerések és kapcsolódások, amelyek nélkül a Hintalovon ma nem tartana ott, ahol tart.
Hálásak vagyunk nekik azért, hogy megosztották velünk a saját történetüket. És még inkább azért, hogy részesei voltak a miénknek.
Köszönjük, hogy velünk indultatok, csatlakoztatok, támogattatok, kérdeztetek, tanítottatok és velünk tartotok az úton.
A célunk, a víziónk ugyanaz maradt: minden gyerek jól legyen és biztonságban érezze magát.
Tíz évvel ezelőtt nem tudtuk pontosan, mi vár ránk. Nem tudtuk, hány emberhez jutunk majd el, hány gyerek, szülő és szakember történetének lehetünk részesei. Nem tudtuk, kik lesznek azok, akik mellénk állnak, és velünk együtt hisznek majd abban, hogy a gyerekek jogai, biztonsága és jólléte mindannyiunk közös felelőssége.
Most sem tudjuk pontosan, mit hoz a következő tíz év.
Azt viszont tudjuk, hogy van miért dolgoznunk. És azt is, hogy ezt a munkát csak együtt lehet jól végezni.
Köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt tíz évben velünk tartott.
A következő történetet is együtt szeretnénk megírni.
