Tíz éve követjük, hogyan lesz egyre kevesebb hitelesen megismerhető adat, hogyan szorul háttérbe az átgondolt jogalkotás, és hogyan fogynak el a szakemberek a rendszerből – az egészségügytől a gyermekvédelemig. Mindezek következtében egyre nehezebb válaszolni arra a kérdésre: milyen gyereknek lenni ma Magyarországon?
Az idei 10. jelentés elkészítésének körülményei különlegesek voltak. A jelentés készítése egybeesett a választási időszakkal. Bár minden évben nehézségekbe ütköztünk az adatigénylések során, idén különösen gyakori volt, hogy a törvényben előírt határidőn belül nem érkeztek válaszok. Április 12. után azonban néhány nap alatt minden hiányzó adat megérkezett.
Így ez a jelentés egyszerre a tizedik és az első. Az első olyan, ami már annak reményében született, hogy ez nem marad így tovább. Hogy a szívszorító adatok, a negatív trendek és a problémák, amelyekre felhívjuk a figyelmet, már nemcsak a tehetetlenség érzését keltik, hanem végre annak lehetőségét is, hogy a tények ismeretében valódi változás indulhat el.
A 10. jelentésünk az első, amelyben már nemcsak leírjuk a valóságot, és emléket állítunk annak, ami történt (hiszen az érdemi cselekvési és beavatkozási lehetőségünk meglehetősen korlátozott), hanem segítjük azt a munkát, ami gyerekjogi szempontból is érdemi változásokat hozhat.
Hangos botrányok, látszatmegoldások
A kegyelmi ügy óta különösen nagy figyelem irányul a gyermekvédelem helyzetére, azonban valós megoldások helyett sokszor csak látszatintézkedések valósultak meg. A 2025-ös évet is a hangos botrányok, valamint az erre válaszul adott szimbolikus jogalkotás határozta meg. A leghangosabb a Szőlő utcai ügy volt, aminek kapcsán a több évtizede fennálló rendszerszintű problémákat igyekeztek jogalkotással megoldani, azaz a javítóintézeteket rendészeti megközelítéssel átszervezni, pl. irányításukat és fenntartásukat a gyermekvédelmi intézményrendszerből a büntetés-végrehajtás részévé tették. Az ilyen jellegű megoldások jelentős károkat okozhatnak az egész intézményrendszernek, mely már hosszú ideje jelentős erőforrás-problémákkal küzd. Sokat elárul erről, hogy 2025. december 31-én a szakmai munkakörben engedélyezett álláshelyek 23%-a betöltetlen volt a javítóintézetekben.
A kórházban hagyott csecsemők ügye is jelentős figyelmet kapott 2025 folyamán, melynek „megoldásaként” csecsemőgondozó intézmények létrehozását jelentették be, amelyek megnyitása a gyermekvédelmi törvény előtti időket idézi.
Kiüresedő gyerekjogok
A gyerekjogok érvényesülését garantáló intézményrendszer kiüresedésének tendenciája folytatódott 2025-ben. Az alapvető jogok biztosa feleannyi jelentést tett közzé, mint a korábbi években, hivatalból pedig nem végzett vizsgálatot, holott erre törvényi felhatalmazása van. De nemcsak a független ellenőrzésért felelős szervek tevékenysége üresedik ki, hanem a gyerekekkel foglalkozó szakemberek számára sincs átfogó gyerekjogi képzés.
Kizsigerelt gyermekvédelmi rendszer
A jelzések, a veszélyeztetett gyerekek és a védelembe vett gyerekek száma is jelentősen nőtt. Ezzel párhuzamosan pedig nőtt a bántalmazott és elhanyagolt gyerekek száma is. A gyermekvédelmi rendszer kapacitásai nem birkóznak meg ezzel a teherrel, hiszen egyre több szakember hiányzik a rendszerből. A fenntartó által engedélyezett szakmai munkakörökben csaknem minden 10. álláshely betöltetlen volt, ami a betöltetlen álláshelyek 20%-os növekedését jelenti. A nevelőszülők száma is csökkent. A még rendszerben dolgozó szakemberek pedig annyira túlterheltek, hogy vannak olyan megyék, ahol átlagosan több száz túlórával rendelkeznek.
Ennek következtében az alapellátás sokszor nem tud valódi segítséget nyújtani. Az eljárások elhúzódnak, így sok gyerek veszélyeztető környezetben él hosszú ideig. A szakellátásban élő gyerekek körében csökken a nevelőszülőknél elhelyezett gyerekek aránya, még 12 éves kor alatt is, pedig törvényi előírás szerint minden 12 éven alulinak nevelőszülőnél kellene élnie. Ugyanakkor a hazagondozás sem működik, évente csupán a gyerekek 5%-ának van reális esélye arra, hogy visszatérjen a családjához.
Hiányzó ellátások
A gyerekek mentális egészsége jelentősen romlott az elmúlt években. 5 év alatt meghatszorozódott a segélyvonalat önsértés vagy önagresszió miatt felkereső gyerekek száma, de aggasztó az öngyilkossági gondolatok egyre gyakoribb megjelenése is. Az ellátáshoz való hozzáférés nehézkes, hiszen az ellátórendszer túlterhelt. Miközben a pszichiátriai gondozó intézetek száma csökkent, addig a gondozottak száma jelentősen nőtt. Emellett hiányoznak a helyben elérhető szakemberek is. Kutatási eredmények hívják fel arra a figyelmet, hogy mind az iskolapszichológusi ellátás, mind az iskolai szociális munka országos szinten súlyos hiányosságokkal küzd.
Mit mondanak a gyerekek?
Ahogy minden évben, a jelentés most is a gyerekek bevonásával készült. A 13–17 éves Kiskorú Kollégák saját tapasztalataikat és meglátásaikat is megosztották, amelyek fontos tükröt tartanak a felnőttek elé. A Kiskorú Kollégák szerint a gyerekek mindennapjait egyre inkább a túlterheltség és az érzelmi magány határozza meg.
„A gyerekeknek szerintem nincs elég idejük, hogy a saját magánéletükkel foglalkozhassanak. A legtöbb embernek, köztük a gyerekeknek sincs lehetősége az idejüket magukra fordítani és így nincs normális magánéletük. Annyi probléma, stressz, kellemetlenség van a felnőttek életében is, hogy nincs idejük belegondolni, hogy a másik magánéletét hogy bántotta meg. A magánélet fontossága nem változott semmit, csak az erre fordított energiánk fogyott el.” – egyik Kiskorú Kollégánk.
A jelentés legfontosabb üzenete egyszerű: a gyerekek helyzete nem javul magától. A problémák évek óta ismertek, az adatok rendelkezésre állnak. A kérdés most már nem az, hogy látjuk-e a valóságot, hanem az, hogy lesz-e végre politikai és társadalmi akarat a változtatásra.
Tények a jelentésből:
