Lehet, hogy ezt még egyszer leírjuk, hogy el is higgyük: lesz Magyarországon gyermekjogi és gyermekvédelmi államtitkár, és Szilvi lesz az.
Mi, a Hintalovonnál mindig is tudtuk, hogy az a rengeteg tudás, tapasztalat, kreativitás és inspiráló erő, amit eddig együtt láttunk működés közben, egyszer nagyobb teret fog kapni. Most úgy tűnik, valóban így történik. Szilvi mindig azért dolgozott, hogy minél jobb legyen Magyarországon gyereknek lenni. Az a következetesség, érzékenység és kitartás, amivel évek óta képviseli a gyerekek szempontjait, most egy olyan helyen folytatódhat, ahol még több gyerek életére lehet hatással.
Végtelenül büszkék vagyunk Szilvire, szívből és minden szeretetünkkel gratulálunk neki.
Ahogy az elmúlt 10 évben, úgy ezentúl is a gyerekek érdekei állnak majd a munkánk középpontjában. Az alapítvány működése folytatódik, a programjai maradnak és ugyanúgy dolgozunk tovább azért, hogy a gyerekek szempontjai láthatóbbak legyenek a döntésekben.
Ez a döntés most Szilvire irányítja a figyelmet, de valójában a gyerekekről szól.
Végre a gyerekekre.
Ez adhatja a legnagyobb okot az örömre.
Mit jelent mindez a Hintalovon számára?
A civil lét hogyan lesz összeegyeztethető azzal, hogy az alapító politikai pályára lép?
Ez szakpolitika, az alapítványnál nekünk az a legfontosabb, hogy a gyerekeknek jobb legyen Magyarországon élni. Ha ezt a szemléletet egy szakmailag hiteles és elhivatott személy képviseli, annak csak örülni lehet. Szilvi, az alapító továbbra is szakmai munkát fog végezni. Az alapítványban pedig nem fog pozíciót vállalni – a tudása, öröksége viszont itt marad a csapatban.
Mit jelent ez a változás az alapítvány életében rövid távon?
Szilvi kinevezése nélkül is fontos feladatunk a civil lét újraértelmezése. Nem azért, mert eddig nem civil feladatokat láttunk el, hanem mert az alapítvány 10 éves fennállása óta egyféle civil működésben tudott működni. Most talán egy másfajta szerepkörbe kerülhetnek azok a civil szervezetek, amelyek eddig nehezen, sok zárt ajtóval tudtak csak dolgozni. Reményeink szerint több tér és lehetőség lesz a szakmai munkát, támogatást és segítséget eljuttatni azoknak, akik kérik tőlünk és akiknek szükségük lehet rá.
Szilvi kinevezése természetesen hoz változást az alapítvány belső struktúrájában is, ezek egyelőre még belső megbeszélések témái. Az biztos, hogy az alapítvány folytatja működését, a jelenlegi programjaink, képzéseink és szolgáltatásaink ugyanúgy elérhetőek, és elérhetőek lesznek hosszú távon is.
Változik-e bármi az alapítvány működésében vagy prioritásaiban?
Az alapelveinkben és alapvető értékeinkben nem változik a prioritás. A munkánk irányait továbbra is a mindennapi valóság és a rendelkezésre álló lehetőségek határozzák meg. Sok olyan terület van, ahol az elmúlt években nem tudtunk olyan hatékonyan jelen lenni, ahogyan szerettünk volna, vagy ahogyan arra szükség lett volna.
Az operatív vezetés változatlan marad, és a csapat többi része is ugyanúgy folytatja a munkát. Az alapítványt eddig sem egyedül Szilvi vezette, hanem Rohrböck Kingával, az ügyvezető igazgatóval együtt, a programok szintjén pedig eddig is nagy önállósággal dolgoztak a szakmai csapatok, a döntéseket közösen hoztuk meg.
Milyen hatással lehet a kinevezés a gyerekek ügyeinek képviseletére?
Az ügyünk mindenki ügye. Egy jól működő társadalomban a gyerekek ügye egy tipikusan olyan terület, amelyben politikai pártoktól függetlenül mindenki egyetért. Nem kérdés, hogy fontos. A gyerekek védelme szavak szintjén az elmúlt 2 évben különösen hangsúlyos téma volt a közéletben, a cselekvések szintjén azonban nem a gyerekek érdeke, nem az ő valódi támogatásuk kapott szerepet, hanem elsősorban politikai érdekek mentén történt ennek a területnek a szabályozása. Az, hogy Szilvi és az ő szakmai szemlélete az állami szektorban helyet kapott, egy erős reményt ad nekünk arra, hogy a gyerekvédelem mind strukturálisan, mind szakmai szinten abba az irányba fog haladni, ami a legjobb a Magyarországon élő gyerekeknek. Természetesen ez egy hosszú folyamat lesz.
Hogyan alakulhat a jövőben az alapítvány viszonya az állami szereplőkhöz?
Mindig törekedtünk az együttműködésre és a partnerségre az állami szereplőkkel is. A munkánk középpontjában mindvégig az állt, hogy a gyerekekért tehessünk. Hiszünk abban, hogy léteznek olyan alapvető értékek, amelyek túlmutatnak hiten, országhatárokon, politikai pártokon és különböző meggyőződéseken, és közös alapot adnak egy egészséges társadalom számára. Ilyen a gyerekek védelme és jólléte. Mindig arra törekedtünk, hogy a lehető legszélesebb körben működjünk együtt az állami szereplőkkel, és ezzel elősegítsük a hatékony kommunikációt a különböző érintettek – az állami, civil és egyházi szereplők, valamint a gyerekek körül lévő felnőttek (szülők, laikusok és szakemberek) – között.
Az évek során számos szakmai partnerrel dolgoztunk együtt: a jelzőrendszer tagjaival, óvodai dolgozókkal, kulturális intézményekkel, önkormányzatokkal és más civil szervezetekkel. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy vannak területek, ahol nem tudtunk olyan hatékonyan jelen lenni, mint szerettük volna – például az iskolákban vagy a szakellátásban. Bízunk benne, hogy a jövőben ezekben is több lehetőség nyílik a közös munkára.
Hol húzódik a határ az együttműködés és a kritikai szerep között?
A civil lét valójában nem azt jelenti, amit az elmúlt években jelentett. Nem az állam helyett kell a civileknek működniük, hogy az állami ellátórendszertől segítséget nem kapó emberek a civil szervezetektől reméljenek segítséget. Egy jól működő rendszerben a civilekre továbbra is óriási szükség van, de a szerepük nem az ellátórendszer kiváltása, hanem annak kiegészítése, formálása és számonkérése. Egy civil szervezet mindig gyorsabb, és rugalmasabb tud lenni egy állami szervezetnél. Van lehetősége új dolgokat kipróbálni, új ötleteket bevezetni, láthatóvá tenni a tapasztalatokat. Tulajdonképpen tesztüzemként is gondolhatunk rájuk, akik próbálgatják, hogy „nagyban” egy állami ellátórendszerben mi és hogyan fog működni igazán és hatékonyan. A civilek tehát partnerei és segítői az állami rendszernek. Egy demokratikus társadalomban a civil szervezetek másik alapfeladata az, hogy visszajelzést adjanak az állami rendszerek működéséről. Ahogyan a civil szervezetek láthatóvá teszik a hiányosságokat és a problémákat, arra az állami rendszernek reagálnia kell. Az elmúlt években a legtöbb visszajelzésünk és kritikánk az állami működéssel szemben az volt, hogy a hiányosságok megoldására nem sok, és főleg nem jó példákat láttunk.
A szakmai kritika célja soha nem a rombolás, minden esetben a fejlesztés volt és lesz is. Az állami működés a valóságtól, a gyakorlattól, tereptől és végül is a gyerekektől és a gyerekekkel foglalkozó szakemberektől a legtöbbször távol van. Nem lát rá olyan jól a problémákra, mint a civilek. Fontos feladatunk volt és lesz is, hogy az állami döntésekkel és irányokkal kapcsolatban visszajelezzük, hogy azok mennyire és hogyan megvalósíthatóak.
