Magyarország Alaptörvényének 15. módosítása gyermekjogokat is masszívan érint, így fontosnak érezzük, hogy megosszunk veletek néhány gondolatot a téma kapcsán. 

Ehhez először rögzíteni kell 3 alaptételt:   

1. Az elmúlt években a gyermekvédelem masszívan politikai kérdéssé vált, mi viszont szakmai, gyermekjogi szervezet vagyunk, így amikor gyermekvédelemről gondolkodunk, akkor ennek a szónak a szakmai, gyermekjogi értelmezéséből indulunk ki, amelynek alapja az 1991-ben elfogadott Gyermekjogi Egyezmény. 
2. A gyermekjogok és a gyermekvédelem kapcsolatát leginkább a “minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár” gondolathoz hasonlóan tudjuk leírni – minden, ami gyerekvédelem, az gyerekjog, de nem minden gyerekjog sorolható be a gyerekvédelem feladatai alá. A gyermekjogok jóval többet jelentenek, mint gyermekvédelem, így például idetartozik alapvető garanciaként annak biztosítása, hogy a gyerekek érdemben részt vehessenek a rájuk vonatkozó döntésekben. 
3. Mi a gyermekjogokra munkaeszközként tekintünk. Ezzel dolgozunk, ezzel érvelünk, ebben gondolkozunk. Ha a politikai értelmezést tennénk magunkévá – amivel mélyen nem értünk egyet -, és ami a gyerekjogokkal ellentétes, az egész egyszerűen ellehetetlenítené a munkánkat. 

Ez a mostani Alaptörvény módosítás pontosan ezt példázza. Miért? 

Magyarország Alaptörvényének 15. módosítása ezt a szöveget javasolja a XVI. cikkelybe: 

„Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Ez a jog – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz. Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.”

Nem vitatható a bekezdés első – jelenleg is hatályos – mondata, hogy minden gyereknek joga van a megfelelő gyermekkorhoz, a gondoskodáshoz és a védelemhez. Ahogyan ezzel a rendelkezéssel összhangban a Gyermekjogi Egyezmény is fogalmaz, a gyerekjogok érvényesüléséért elsősorban a szülők (a gyerekekről gondoskodó felnőttek), valamint az állam felelősek. Tehát itt igazából egy állami kötelezettségről beszélünk: az állam kötelezi magát arra, hogy minden gyereknek biztosítja a megfelelő gyermekkort (akkor is, ha a szülők erre nem képesek) – tekintet nélkül származására, társadalmi helyzetére, egyéni jellemzőire (pl. hogy fogyatékossággal élő-e) vagy a családja helyzetére (mondjuk, hogy a szülei elváltak-e, egyszülős családban nevelkedik-e, stb.). 

Helyes, hogy ha az állam ilyen kiemelten kezeli a saját felelősségét ezen a területen, már csak azért is, mert a gyermekjogok érvényesülése kapcsán komoly tennivalók vannak. 

Akár az egészségügyet (több, mint százezer gyerek nem jut hozzá helyben házi gyermekorvosi ellátáshoz), akár a gyermekszegénységet  nézzük (amivel a gyerekek 27 százaléka veszélyeztetett), vagy az oktatásügyet említjük (az iskolai szegregáció és a minőségi oktatáshoz való hozzáférés kérdését), vagy a gyermekbántalmazás problémáját vizsgáljuk (amivel minden tizedik gyerek érintett Magyarországon). 

Ez csak néhány példa. Elképesztően fontos feladataink vannak, mint magyar társadalom, ezen a területen, és fontos az állam felelősségvállalása, hiszen anélkül nem lehet biztosítani a Magyarországon élő 1,5 millió gyerek alapvető jogainak érvényesülését. 

A bekezdés második mondata (amit a most beterjesztett módosítás kíván beépíteni) rögzíti, hogy a gyerekek joga a fejlődéshez, védelemhez és gondoskodáshoz minden más alapvető jogot megelőz. Ez elsőre nagyon jól hangzik, de miután az elmúlt 10 évben több ezer gyerekjogi ügyben dolgoztunk már, azt látjuk, hogy ilyen formában egész egyszerűen nem értelmezhető, sőt kifejezetten aggályokat ébreszt. Legalábbis szakmai, gyermekjogi szempontból. 

Figyelembe kell venni ugyanis azt, hogy bár az Alaptörvény a gyermek „jogaként” beszél a gyermekvédelemről de a Gyermekjogi Egyezmény és a magyar Alkotmánybíróság 35 éves gyakorlata alapján ez a „jog” valójában az állam objektív gyermekvédelmi kötelezettségét foglalja magában. Ez azt jelenti, hogy az államnak aktívan biztosítania kell a gyermekek védelmét/gyermeki jogok érvényesülését, nem csupán jogszabályok megalkotásával, hanem azok hatékony érvényesítésével és a szükséges intézményi feltételek biztosításával is.

Vegyük például azt a helyzetet, amikor egy 27 osztályban van 3 gyerek, aki rendszeresen piszkálja, bántja, zaklatja a többieket. Az egyik gyerek azért agresszív a többiekkel, mert a szülei válnak és emiatt krízisbe került, a másik gyereknél otthon rendszeresen tanúja a szülei közötti bántalmazásnak, családon belül erőszaknak, míg a harmadik gyereknek kis létszámú osztályban lenne a helye, mert sajátos nevelési igényű, és egyéni, személyre szabott figyelem nélkül nem tud nagyobb közösségben jól létezni. Ezeknek a gyerekeknek, mind a 27-nek és ennek a háromnak is, ugyanolyan jogaik vannak, miközben az aktuális élethelyzetben, nagyon másféle jogaik sérülnek, másféle érdekeik és szükségleteik vannak, máshogyan lehet megvédeni őket. Eddig úgy közelítettük meg ezeket a helyzeteket, hogy a maga komplexitásában vizsgáltuk melyik gyereknek mi a legfőbb érdeke, és hogy magának a gyerekközösségnek mi az érdeke. 

Nem mondhatjuk azt, hogy az egyik gyerek fontosabb mint a másik, vagy hogy az nem baj, ha egy gyerekjog nem érvényesül….ezt akkor sem mondhatjuk, ha egyébként a gyakorlatban kényszerből megtörténik, hogy a sajátos nevelési igényű gyerek nem a neki legjobb iskolában van (mert nincs elég férőhely), a szerhasználó gyerek szükségletei kielégítetlenek maradnak (mert nincs szakember), a bántalmazott gyerek nem kap időben megfelelő segítséget. Megtörténik, de nem gondolhatjuk, hogy ez így rendben van. Ahogyan azt sem gondolhatjuk, hogy megoldaná a helyzetet néhány gyermekvédelmi intézkedés.

Ez a módosítás azonban hierarchiát alakít ki az alapjogok között, ami egyrészt azért meglepő, mert ellentétes a Gyermekjogi Egyezménnyel (sőt magának az Alaptörvénynek azzal a szabályával is, ami arról rendelkezik, hogyan lehet az alapjogokat korlátozni), másrészt a gyakorlatban is problémás helyzeteket idéz elő. A gyerekjogokkal kapcsolatban elemi igény, hogy ne hierarchiában gondolkozzunk, hanem a gyerek legfőbb érdekét keressük, ami nem szűkíthető le egyetlen területre. Erről szólnak az integrált gyermekvédelem alapelvei, és erről szól a gyerek legfőbb érdeke (jogszabályban rögzített alapelve). Nincs olyan, hogy egy gyereknek csak egyetlen joga, vagy érdeke lenne – még a gyermekvédelem sem az. Az Emberi Jogok Európai Bírósága és a magyar Alkotmánybíróság – ezért is hívja fel a figyelmet az egyes szerepelők jogainak és érdekeinek érdemi vizsgálatára és az ezek közötti méltányos egyensúly megteremtésére a gyermekeket érintő ügyekben.

A harmadik mondat kapcsán a szakmai véleményünk az, hogy minden gyereknek joga van ahhoz, hogy azzá a felnőtté válhasson, akinek született. Minden gyereknek joga van ahhoz, hogy önazonos maradhasson, és teljes gyermekkora ideje alatt (18 éves koráig) valamennyi gyermeki joga a maga teljességében érvényesülhessen, ideértve a véleménynyilvánításhoz, a tájékoztatáshoz és információhoz való jogot is. A jogszabályoknak megfelelően minden gyereknek joga van ahhoz, hogy a rá vonatkozó döntésekben az ő legfőbb érdekét vegyék elsődlegesen figyelembe. Ha ezeket a gyermekjogi alapelveket követjük, megfelelően tudjuk értelmezni ezt a mondatot is. 

Mi a helyzet a szülőkkel? 

Nem csak a gyerekjogok kapcsán okoz problémát a tervezett módosítás, hanem a gyerekek és a szülők jogainak kapcsán is. Ha az állam gyermekvédelmi kötelezettsége minden más alapjogot felülír, akkor ez azt is jelenti, hogy a szülőket, a szülők neveléshez való jogát is korlátozhatja. Jelenleg széles körben döntheti el maga a szülő, hogy hogyan neveli, hogyan gondoskodik a gyerekéről, és hogyan védi meg a gyerekét. Ez az Alaptörvény módosítás viszont utat engedhet annak, hogy az állam, a gyerek védelmére hivatkozva (ami „minden más jogot megelőz”) sokkal szélesebb körben beavatkozzon a családok magánéletébe, és a szülők döntési szabadságát korlátozza. 

Ha másik oldalról nézzük, ez az új szabályozás lehetőséget adhat akár arra is, hogy elvegye a szülők és a közösségek kompetenciáját, és az államhoz tegye át azokat. 

Tényleg erre van szükség ahhoz, hogy a gyerekeket megvédjük? 

Ezer kérdésünk és szakmai dilemmánk van a most beterjesztett módosítás kapcsán, miközben az az alapvető megélésünk, hogy a gyermekek védelme kapcsán eddig sem a jogszabályokkal volt a legnagyobb gond, hanem a megvalósítással.  

Végül, igen, mi is olvassuk a híreket, tudjuk, hogy ennek az Alaptörvény módosításnak a nyíltan felvállalt oka és célja nem a gyermekvédelem megerősítése, hanem egy konkrét tüntetés megtartásának korlátozása (megtiltása). A gyermekvédelem azonban nem egy eszköz, nem arra való, hogy politikai fegyverként használják, ráadásul más személyek szabadságjogainak lehetséges korlátozására.