Mindenki ismeri Alexet. Te is, ők is, én is. „A postás, a rendőr, a villanyszerelő, a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő”. Mindenki. Ott megyünk el mellette nap mint nap. Van, hogy táblát tartva a kezében ételt kér. Van, hogy egy összegyűrt műanyag pohárral járkál a pirosnál várakozó kocsik között. De van, hogy csak békésen alszik a földön, és arról álmodik, hogy valaki betakarja. Nem elsősorban azért vágyik erre, mert fázik. Nem. Azért, mert az életben maradáshoz szüksége van arra, hogy érezze, valaki figyel rá, valakinek fontos. Mindenkinek erre van szüksége.
Rengetegen vannak, akik még, vagy már nem tudják elmondani, hogy mire van szükségük. Ilyennek a gyerekek is. Pontosan látjuk, tudjuk, hogy mi történik azzal a gyerekkel, aki nem kapja meg az életben maradáshoz szükséges alapfeltételeket. És itt most nem elsősorban az ételre és a melegre gondolok, hanem az odafigyelésre, a gondoskodásra, arra a bizonyos meleg takaróra. Talán nagyon erő,s és talán nagyon egyszerű is így leírni, mert ez túlmutat az egyéni sorsokon, de ők lesznek Alex.
2024. október 9-én a Hintalovon Alapítvány Összművészeti projektjéhez csatlakozott a Jurányi Ház is a Füge Produkció Ölelésben elaludni című darabjával. Varga-Amár Rudolf drámája a 2023-as Örkény István drámaírói ösztöndíj keretein belül valósult meg. A felolvasó színházi est, amelynek a Kastner Kommunity adott helyet a Mindenki volt gyerek című kiállítás kísérő programjaként volt megtekinthető.
Nyolc fiatal ült a színpadon. Civilként, szövegkönyvvel a kezükben érkeztek. A darab szerzője a felolvasószínházi-est kezdetekor ismertette a darab születését, illetve előzetesen jelezte a darab későbbre tervezett bemutatóját, amelyet a Jurányi Házban játszanak majd.
Aki volt már valaha színházi felolvasó- vagy szövegösszemondó próbán, tudja, hogy egy-egy ilyen alkalmon nem igazán tud színházi élményként hatni, annyira kevés eszközzel dolgozik. Ez a nyolc fiatal azonban ezen az estén mégis egy olyan egy órányi élményt adott ajándékba, amelyre sokkal tovább fog emlékezni az ember, mint azt elsőre várná.
Olyan érzése volt a nézőnek, mintha könyvet olvasna: szabadon hagyva a helyszínek, a jelmezek és a cselekmény körülményeinek elképzelésében. Mégis olyan erősen jelentek meg a karakterek, hogy valódi színházi élménnyé vált az egész. Én, a második sor hetedik székén ülve köszönöm nekik.
Ölelésben elaludni. Egy cím hallatán egyből asszociálni kezdünk. Ez a cím melegséggel, az összetartozás, a béke és a bizalom érzésével tölti el az embert. Majd elkezdődik a darab. Az utcán, advent idején, megismerjük Alexet, megismerjük egy mellette talán párhuzamos történet szereplőinek a vívódásait. A pátoszos bizalom és béke érzetet máris eloszlik. Nyolc fiatalt láttunk, akik a társadalom, a családok és a szülők traumatizáltságát tűpontosan látják, és egy ilyen színházi estén dobták le elénk, hogy nesze…oldd meg.
Jól tették, hogy ledobták. Dobják csak még tovább, még több embernek, hátha egyszer elérkezik az ébredés pillanata, amikor nemcsak beszélünk a felelősség iránti akarat megszületéséről, hanem meg is történik. Én, a második sor hetedik székén ülve köszönöm nekik.
Az est végén a darab szerzője, Varga-Amár Rudolf elmondta, hogy Alex története valós, megtörtént eseményeken alapul. Nekem, aki ott ültem a második sor hetedik székén a szemem sem rebbent. Elhiszem. Tudom, hogy igaz. Nincs bennem az a furcsán szorongó érzés, amit akkor érzünk, amikor egy film, vagy egy könyv elején elhangzik, hogy megtörtént események alapján készült. Miért nincs? Hát…ezt kell megoldani.
Az Ölelésben elaludni című produkció megszületését a 3. MASTERCARD ALKOTÓTÁRS színházi pályázat keretében a VII. TITÁNIUM PÁLYÁZAT támogatja. Az előadás bemutatója 2025 őszére várható.
Játszák: Katona László, Kardos Tibor, Hus Laura, Krauter Dávid, Rákos Olivér
Rendező: Csáki Benedek
Szerző: Varga-Amár Rudolf
