Melyik napodat, emlékedet élnéd újra a gyerekkorodból?
A Balaton mellett nőttem fel, így sok gyerekkori történetemben szerepel helyszínként a Balaton. Egy nyári este emléke eleven él bennem. Kilenc éves lehettem, a nővéreimmel és anyukámmal egy igazi „lányos” estét tartottunk. Emlékszem, hosszan készülődtünk, szépen megcsináltuk a hajunkat, és mindenki valami csinosabb ruhát vett fel (az enyém egy zöld-sárga kockás, fodros végű ruha volt, aminek az aljára két liba volt hímezve).
Lesétáltunk a hajóállomásra, hogy egy esti zenés-sétahajózáson vegyünk részt. Közösen táncoltunk, énekeltünk, és a hajóút után a közeli Jókai-parkban játszottunk a régi fa játszótéren. Ezen a játszótéren volt egy nagy álló hinta, ami egy hatalmas felfüggesztett gerendából állt. Mind a négy nővéremmel együtt elfértünk rajta és egyszerre hintáztunk.
Talán azért maradt meg ennyire, mert annak ellenére, hogy nem volt senkinek szülinapja vagy bármi különösebb esemény, mégis a lehető legünnepélyesebben és bensőségesebben telt az este, és ezt nagyon különlegesnek éltem meg.
Gyerekként mi szerettél volna lenni, ha nagy leszel?
Gyerekként nem sokat gondolkodtam azon, hogy mi szeretnék lenni vagy mivel szeretnék foglalkozni felnőttként. Amikor valaki mégis megkérdezte, tréfásan csak annyit válaszoltam, hogy nyugdíjas. Leginkább amiatt, mert azt gondoltam, hogy csak nyugdíjasként töltheti az ember olyan dolgokkal az idejét amiket igazán élvez. Valami miatt a „munka” fogalma akkoriban – tévesen – negatív gondolatokkal társult a fejemben.
Azt hittem, hogy az csak olyan tevékenység lehet, amit muszájból csinál az ember, de nem túl izgalmas. Ezért inkább jobbnak láttam, hogy ha átugrom azt a szakaszt, és rögtön nyugdíjas leszek.
Emellett tetszett az elképzelés, hogy egy nyugdíjas addig alhat, ameddig szeretne, én ugyanis nehezen viseltem a korán kelést gyerekként, de igazából még most is.
Ha lehetne egy szuperképességed, mit választanál?
Valószínűleg a repülést. Egyrészt azért, mert bármikor láthatnám egy teljesen más perspektívából a világot, másrészt úgy gondolom, hogy a repülés adhatna egy másfajta szabadságérzést. És azért valljuk be, elég praktikus lenne sok esetben csak elreppeni valahova, kikerülve mindenfajta közlekedési eszközt.
Milyen számodra egy tökéletes hétvége?
Egy tökéletes hétvége egy kiadós alvás utáni ébredéssel kezdődik, amit egy bőséges reggeli követ akár otthon, akár egy hangulatos bruncholós helyen a barátommal. Ezek után jöhetne egy céltalan, véletlenszerű-felfedező séta, amikor bolhapiac jellegű üzletekbe, antikváriumba, kis galériákba tévedünk be, új épületeket fedezünk fel. Később, otthon közös főzés, a délután pedig pihenéssel, esetleg rendrakással, tervezgetéssel folytatódik. Végezetül valami barátokkal vagy családdal közös programmal, például vacsorával záródhat a nap. Mindez lehet Budapesten vagy a Balatonon.
Ha egy napra gyerek lehetnél megint, mit élveznél benne a legjobban?
Az évzárók utáni önfeledt, nagy szabadságérzést. Ez az érzés olyan felemelő, és felnőttként nem tapasztalható már meg. Anyukám csodálatos főztjét, a gondoskodás miatt. A fantáziadús, kreatív játék élményt a nővéremmel, mert ebben úgy el tudtunk merülni, mint azóta kevés dologba. Az álmodozást, a gyermeki szemlélet és kíváncsiság erejét, a frissen rálátás újraélése miatt.
A Hintalovon Alapítvány Mindenki volt gyerek című kiállítása szeptember 25-től október 19-ig lesz látható a Kastner Kommunity közösségi térben.
Az esemény részleteit ITT találod.
A 2024-es projekt alkotói: Ember Sári, Fábián Erika, Góg Angéla, Herbert Anikó, Merényi Dávid, Metzing Eszter, Simon Márton, Tranker Kata, Varga Marietta, Vető Orsolya Lia
