Egy jogi eljárás minden érintett számára nagyon megterhelő tud lenni érzelmileg. Abban, hogy rendben lemenjen – egyrészt a szabályoknak megfelelően, másrészt olyan mederben folyjon, amiről az ügynek szólnia kell -, az ügyvédnek hatalmas szerepe van. Ő ismeri a legjobban az adott ügyet, és pontosan tudja, hogy mik a fontos szempontok, milyen jelentősége lehet egy-egy félmondatnak, egy elharapott szónak. Átlátja az összefüggéseket, és tudja, mi az, ami segíti ügyét, és mi az, amit nem biztos, hogy a bíróság elé kell tárni. Éppen ebből adódik a felelőssége is, hiszen az általa betöltött kontrollfunkció akkor válik igazán fontossá, ha egy eljárás speciális szempontokat is felvet, ha valakire vigyázni kell, ha gyerek is részt vesz a jogi eljárásban. Szilas Péter ügyvéddel beszélgettünk az ilyen típusú szituációk kihívásairól.
Milyen esetekben merülhet fel a gyerekek bevonása egy jogi eljárásba?
Mindenféle családjogi szituációban, ahol az ő érdekeik vannak terítéken, amikor gyerekeket érintő különböző sérelmek képezik az eljárás tárgyát, vagy amikor nem lehet megkerülni, hogy megtudjuk, mi van az ő fejükben, lelkükben. Elsőre talán mindenkinek a válás jut eszébe, de valójában sosem lehetünk biztosak abban, hogy valami teljesen más ügy kapcsán nem kerülünk-e ilyen helyzetbe. Mert előfordulhat, hogy bár nem róluk szól egy eljárás, viszont segíthetik azt. Például amikor egy gyerek meghallgatása valamilyen módon támogatja az eljárást, mert ők vannak releváns tények birtokában, és máshonnan nem tudunk tanúvallomásokat szerezni.
Onnantól kezdve, hogy egy gyerek részvétele szükségessé válik az eljárásban, nagyon komoly érintettje lesz, és nem lehet úgy csinálni, mintha ez az ő életükre nem lenne óriási hatással.
Ügyvédként mi a legnagyobb kihívás, ha gyerekek is involválva vannak?
Egy ügyvéd mindig konkrét ügyeket képvisel, mindig konkrét ügyek vitelére kap megbízást. Van egy agendája az üggyel kapcsolatban: tudja, hogy hova akarja kifuttatni, milyen információkat szeretne, vagy mire számíthat a tanúvallomásokból. Erre vannak praktikák, kérdezéstechnikák. Viszont ha csakis ez lebeg a lelki szemei előtt, könnyen ki tud lépni szerepéből, és megenged magának olyan magatartási formákat, amik az ügyének ugyan jót tesznek, de emberileg nem biztos, hogy korrekt szituációk. Egy gyerekkel nem lehet ilyen manipulatív játékot játszani, nem hozhatod olyan helyzetbe, hogy akár csak egy pillanatig rosszul érezze magát. Részvételük egy-egy ilyen helyzetben picit mindenkit emlékeztet arra, miként kellene úgy általában jelen lenni egy eljárásban. Mert azt zsigerből érezzük, hogy egy gyereknek nem lehet keresztkérdéseket feltenni, megengedni azt, hogy bármiféle hatalmi szituáció alakuljon ki. Az, ahogyan a gyerekkel viselkedünk, kommunikálunk ilyenkor, igazából zsinórmértéke kellene, hogy legyen az általános működésünknek is, bárkivel kerülünk szembe egy eljárás során.
A gyerekekkel való kommunikációt illetően, mi az, amire különösen figyelni kell egy meghallgatásnál?
Törekedni kell arra, hogy eldöntendő kérdéseket tegyünk fel. Vannak persze olyan témák, amiket nem lehet így megközelíteni, mert kifejezetten fontos, hogy a gyerek a saját gondolataival, szavaival mondja el, mi a megélése, tapasztalása. De egy eljárásban jellemzően tényekre vonatkozóan szoktuk meghallgatni az abban résztvevő személyeket, nem a véleményükre vagyunk kíváncsiak, és nem is szabad, hogy idáig engedjük a beszélgetést. Egy jól feltett, tényszerűségre vonatkozó kérdés tulajdonképpen világossá teszi, hogy itt most egy igennel vagy nemmel, egy konkrét információ megadásával, dátummal, személynévvel, vagy egy történés rövid leírásával kell-e válaszolni. Nem terhelhetek egy gyereket azzal – de igazából senkit sem -, hogy azon kezdjen el gondolkodni, vajon mi lehet a jó válasz, mit is várnak tőlem. Figyelnem kell arra is, hogy még csak véletlenül se érezzen elvárást, megfelelési kényszert. Fontos, hogy partnerként kezeljem, ne fölényeskedjek, ne manipuláljam, nem éreztethetem vele – és jó esetben nem is érzek olyat -, hogy én bármiben is fölötte állanék.
Ha nincs meg a bizalom, nem fog tudni hitelesen megnyilvánulni. Ennek megteremtése viszont nagyon kényes kérdés. Nem kezdhetek el haverkodni, hogy aztán gyakorlatilag átverve őt szedjek ki belőle információt. Csakis világos és nagyon nyílt kommunikációval lehet megteremteni azt a közeget, amiben a gyerek nemcsak hajlandó, de képes is lesz tényszerű információkat megosztani az eljárás résztvevőivel.
Hogyan készíthetjük fel a gyerekeket egy ilyen helyzetre?
Mindig azt gondoljuk, hogy a gyereket kell felkészíteni, hogy aztán majd hasznos információkkal tudjon szolgálni az eljárás szempontjából. Valójában viszont a szituációt kell úgy előkészíteni, hogy jól tudjuk bevonni a gyereket az eljárásba. Elengedhetetlen emlékeztetni magunkat arra, hogy ez most nem egy szokásos, rutinból lebonyolítható helyzet, hanem extrán felkészülten és nagyon óvatosan kell majd kérdezni, viselkedni. Szerintem ügyvédként ez a kulcsa: elengedni a mindennapos rutinmegoldásokat, saját magunkat felkészíteni és letisztítani annyira, hogy nagyon tárgyilagosan és világosan tudjunk majd fogalmazni, és ezzel értelmes módon megnyerni a gyereket az együttműködésre.
Tanulj a gyerekekért!
Ügyvédként rengeteg lehetőségünk és eszközünk van átvezetni úgy átvezetni a gyerekeket egy jogi eljáráson, hogy biztonságban érezzék magukat, és a számukra legjobb döntés szülessen. A Hintalovon Akadémia akkreditált képzéseivel igyekszünk gyakorlatorientált módszereket és válaszokat mutatni az ilyen esetekre.
Gyerekjogok és a válás – akkreditált e-learning ügyvédképzés (7 kredit)
