A színpadon karcsú, mégis erős táncosok, energikus, ugyanakkor finom mozdulatok, gyönyörű zene – minden adott, hogy rabul ejtse a nézőt. A balett az egyik legszebb, legharmonikusabb mozgás. A táncosok láttán nem is értjük, hogyan képesek a gravitáció törvényére rácáfolva mozogni, táncolni, hajlongani, egyáltalán, létezni a színpadon.
De hogy mi történik a kulisszák mögött? Arról alig tudunk valamit. A táncosok sem nagyon beszélnek róla, ritkán hallani, mi mindent kell átélniük, mire művészekké válnak. Csak néha hallani a balettet közelről ismerő szereplőktől (pl. itt, itt, vagy itt), hogy nem ritka körükben a hatalommal való visszaélés, a bántalmazás különböző formái, a testszégyenítés és a megalázás.
Ahogy ez történt 2019-ben a Bécsi Állami Operában is. Ausztria vezető Balettakadémiájának egyik koreográfusát, balettigazgatóját és művészeti vezetőjét is felmentették tisztségéből az intézményben előforduló durva oktatási módszerek és bántalmazás miatt. A fizikai, érzelmi és szexuális visszaélés mellett az intézmény vezetése nem figyelt a próbák és az előadások alatti, illetve az iskolai teljesítmény okozta nyomásra, a gyerekek egészségére. A botrány kitörése után minisztériumi bizottságot hoztak létre a történtek kivizsgálására. A jelentés szerint csorbult a gyerekek védelemhez és biztonsághoz való alapvető joga, nem működött megfelelően az oktatás és a nevelés gyerekközpontú gyakorlata, és hiányzott egy átfogó gyermekvédelmi koncepció. Mindebből látszik, hogy miután fény derült a súlyos hiányosságokra és a diákok jóllétét veszélyeztető gyakorlatokra, a vizsgálat valódi kérdésekre kereste a választ. Hogy ne fordulhasson elő a jövőben hasonló eset, fel kellett tárni, hogy mi is történt pontosan, és azt is, hogy hogyan lehet elkerülni az ehhez hasonló helyzeteket. A legfontosabb az volt, hogy a gyerekek védelmében leszögezzenek néhány alapelvet: létrehoztak egy magatartási kódexet, amely megszabja, hogy hogyan lehet és hogyan nem lehet bánni a gyerekekkel, és ezt az intézmény összes dolgozójának alá kellett írnia. Fontos volt, hogy a diákokban is tudatosítsák, hol vannak a határaik, hogy szeressék, elfogadják és tiszteljék a saját testüket. Ezért vezették be az egészségpszichológia tantárgyat, amely nem csak a testük fizikai, hanem a mentális egészségével is foglalkozik. Összességében az opera számos lépést tett a helyzet javítása érdekében.
A bécsi eset nem egyedülálló. A botrány kirobbanása mindenhol felháborodást keltett, és végül is elindított egyfajta változást. Fontos, hogy a balettoktatás zárt világa áttekinthetőbbé váljon, hogy megnyíljon a kívülállók számára is. Persze nem azért, hogy kukkoljunk, mi minden történik ott, hanem hogy a segíteni akarás, a szolidaritás átalakuláshoz vezessen, így a bántalmazás esetei jobban megelőzhetők lesznek. Lehet, hogy elő fog fordulni hasonló eset, de fontos, hogy annak súlya és és főleg következménye legyen. Ha megváltozik a szemléletmód, akkor azok a gyerekek, akik a jövő táncosai lesznek, megmaradhatnak gyerekeknek, mert mégis csak ez a legfontosabb.
A rendszerszintű problémák megoldásához fel kell tárni a korábbi eseteket, ugyanis sokszor előfordul, hogy egy intézményből éveken át nem jön bántalmazásról, visszaélésről hír. Ez viszont sajnos nem feltétlen jelenti azt, hogy az adott intézményben teljes mértékben garantált a tanulók védelme és biztonsága. Nem tudhatjuk, hogy a gyerekek vagy az őket körülvevő felnőttek milyen légkörben, milyen körülmények között tanulnak, dolgoznak, tudnának-e, mernének-e jelezni, ha szükség lenne rá? Nagyon fontos, hogy elég bátrak legyenek és megszólaljanak az áldozatok, hogy saját maguk meséljék el a történteket, de ez önmagában kevés. A szervezeti kultúrát kell megváltoztatni, ez pedig csak akkor sikerülhet, ha szembenézünk a valósággal, és végig gondoljuk, hogy mit lehet tenni a gyerekek nagyobb biztonságáért.
Ha nem is tudunk konkrét, megtörtént esetről, akkor is érdemes néhány dolgot tisztáznunk A következő kérdéseket érdemes feltennünk, ha az intézmény, a szervezeti kultúra működésmódját szeretnénk megismerni.
1. Mi a bántalmazás?
Akkor tudjuk megvédeni a gyerekeket az erőszaktól, ha tisztában vagyunk vele, mi számít bántalmazásnak. A visszaélést, az erőszakot csak akkor vesszük észre, ha ismerjük a jeleit, ha tisztában vagyunk a megnyilvánulási formáival. Ez a gyerekekre éppen úgy vonatkozik, mint a felnőttekre. Az információ, a tudás jelenthet igazi védelmet a bántalmazó viselkedéssel szemben.
2. Mondhatnak nemet a gyerekek?
A gyereknek alapvető joga és érdeke, hogy bizonyos helyzetekben nemet mondjon. Csak az a gyerek tanul meg döntéseket hozni és határokat szabni, akár a saját testével kapcsolatban is, aki képes nemet is mondani. A nemet mondás egyet jelent a biztonsággal.
3. Lehet gyerekkora a gyerekeknek?
A gyerekek elsősorban gyerekek, a tánc és az élsport viszont sokszor lehetetlenné teszi, hogy megélhessék a gyerekkorukat. Az edzések, a próbák, a tanulás körforgásában elveszhet a pihenő- és a szabadidő, a kötetlen játék ideje. Pedig a ’munka’ és a pihenés helyes arányának megtartása a gyerekek fejlődésének egyik fontos záloga. Ha viszont a munka túlsúlyba kerül, a gyerekek teste nagyon hamar egy bizonytalan cél elérésének eszközévé válhat. A tánc világában a felnőttek hajlamosak elfelejteni, hogy ők mégis csak gyerekek, ennek ellenére ugyanazzal a mércével mérik a teljesítményüket, a fejlődésüket, mint a felnőttekét. Pedig csak akkor lehetnek sikeres és egészséges felnőttek, ha nem tesszük boldogtalanná a gyerekkorukat.
A másik fontos kérdés a tánc és az élsport esetében az érintés. A gyerekeknek meg kell ismerniük a saját testüket, a határaikat, és adott esetben nemet is kell tudni mondaniuk. Beszélni kell arról velük, hogy csak akkor és az érintheti meg őket, akinek megengedik. Ha nem szeretnék, akkor azt bármikor jelezhetik a tanáraiknak, maguk dönthetnek arról, hogy szeretnék-e, ha megérintenék őket vagy sem. Az érintés az oktatás és a baleset megelőzésének eszköze is, így fontos ezeket a kérdéseket tisztázni. Érdemes beleolvasni a Magyar Táncművészeti Egyetem szabályzatába, amely a fizikai érintkezésre jó példa: itt.
4. Mit tehetünk a gyerekek biztonságáért?
Akár a családban, akár máshol, mindig a felnőttek felelősek a gyerekek biztonságáért. Egy intézmény esetében ez azt jelenti, hogy képzéseket is szervezhet a dolgozóinak a gyerekek védelméről és biztonságáról, így biztosítva a tanulók jóllétét. Fontos, hogy a megfelelő szakemberek megfelelő feladatokat, megfelelő felelősségi köröket kapjanak, mert ez is hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek megfelelő fizikai és mentális egészsége ne szenvedjen csorbát.
A testi és lelki egészséghez, az emberi méltósághoz való jog az oktatás valamennyi szereplőjét, így a diákokat is megilleti. A gyerekeket nevelő és oktató intézményeknek úgy kell működnie, hogy mindig szem előtt tartsák a gyerekek érdekeit, és hogy ne okozzanak kárt, hanem védjék őket. A balettoktatással foglalkozó intézmények között is egyre több rendelkezik olyan irányelvvel vagy szabályzattal, amely a hozzájuk járó gyerekeket védi (néhány példa itt, itt és itt,). Ez az átláthatóság az alapja annak, hogy az adott intézményben érvényesülhessenek a gyerekek jogai.
A tánc a jelen művészete. De a jelen könnyedsége mögött a múlt sok-sok befektetett energiája, munkája, elhivatott gyakorlása rejlik, és kérdés, a jövőben is érvényes lesz-e a darab. Az előadás, a táncosok ugyan a szemünk előtt mozognak a színpadon, de azt nem láthatjuk, mi mindenen mentek addig keresztül. A gyerekek is megdolgoznak a sikerért, és lehet, hogy talán elérik céljukat, és elismert művésszé válnak. De nincs az a cél, amiért feláldozhatjuk a gyerekkorukat. Mi, felnőttek felelősek vagyunk értük. Rajtunk múlik, hogy boldog felnőttekké válnak-e.
Stáhly Katalin
A szerző pszichológus, a Hintalovon Alapítvány Nemecsek Programjának vezetője
A véleménycikkeket gyermekvédelemben dolgozó szakértők írják, azonban nem feltétlenül tükrözik a Hintalovon Alapítvány hivatalos álláspontját.
Az eredeti cikk a wmn.hu oldalán jelent meg.
