A világjárványon túl – a gyermekkori traumára adható válaszok stratégiai prioritásai. A koronavírus-járvány sok esetben negatív hatással van a gyerekek és fiatalok életére, további traumákat okozva számukra. Nagy-Britannia kormányzati és intézményi szintű válaszai és jó gyakorlatai iránymutatásul szolgálhatnak.
Számos felmérés számolt be a fennálló járványhelyzet szülte traumák, traumatikus helyzetek gyerekeket sújtó problémákról. A pandémia sok esetben veszélybe sodorta, illetve megnehezítette a barátok, a család és az állam általi történő segítségnyújtást is, melyben az érintett kiskorúak részesülhettek volna normál esetben, a veszélyhelyzet és az abból következő korlátozó intézkedések miatt azonban ezekre nem – vagy nem ugyanolyan formában – tudott sor kerülni. A fenti kérdések kapcsán a Nagy-Britanniában működő UK Trauma Bizottság nemrégiben kiadott összefoglaló anyagában úgy véli, hogy ha az egyes országok kormányai nem fordítanak kiemelt figyelmet a gyerekek és fiatalok igényeire és érdekére, akkor hosszútávú negatív következményekkel kell számolni a járványhelyzet lecsengését követően.
Épp ezért a Bizottság elkészített egy négy pontból álló javaslatot tartalmazó iránymutatást, melynek előírásait Nagy-Britannia kormányainak kötelességük figyelembe venni, hogy megfelelő és hatékony megoldást találjanak a vírus következtében kialakuló, hosszú és rövid távú gyermekkori traumák stratégiai kezelésére. Bár az említett iránymutatás hazánkban nem lehet kötelező érvényű, mégis érdemes megfontolni az abban foglaltakat valamennyi, a pandémiával és annak következményeivel érintett ország gyerekekkel foglalkozó, velük együtt dolgozó intézményének és szerveinek – mint jó gyakorlatokat.
A koronavírus-járvány, valamint az azzal járó szociális távolságtartás közvetlenül is hatást gyakorolt a gyerekek és fiatalok életére az elmúlt időszakban, ill. szorosan kapcsolódott átélt megrázkódtatásaikhoz. A vírus okozta halálozások magas száma azt is jelentette, hogy sok-sok gyerek és fiatal veszítette el közeli hozzátartozóját vagy bármely más számára meghatározó felnőttet, aki részt vett az életében. Az etnikai kisebbségekhez tartozókat aránytalanul nagyobb számban sújtotta a koronavírus okozta halálozás, s nehézséget okoz, hogy nehezebben kapnak megfelelő segítséget a megrázkódtatás feldolgozására az etnikai hovatartozásuk miatt.
A bántalmazott gyerekek kiszolgáltatottsága
A járványügyi intézkedések és a szociális távolságtartás következtében a bántalmazott gyerekek még kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, hiszen nem tudnak elmenekülni a helyzetük elől sem az iskolába, sem más, „biztos menedéket” nyújtó, gondoskodó közegbe. Más gyerekek, akik egy korábbi trauma miatt fokozottan érzékenyek a veszélyre és a félelemérzetre, nehezen alkalmazkodnak a kijárási korlátozásokhoz. Azok a gyerekek pedig, akik a járvány alatt veszítették el szeretteiket, nem gyászolhatják meg őket a szokásos módon, például hagyományos temetésen való részvétellel.
A mentális segítségnyújtást adó szervek számára nehéz meghatározni a lezárások, korlátozó intézkedések gyerekekre és fiatalokra gyakorolt hatását, hiszen sokuk megváltozott szükségleteire nem derül fény a zárt ajtók mögött. A veszélyhelyzet megszűnését követően ezért elsődleges feladata az egyes érintett országoknak nemzeti szinten, hogy újult erővel koncentráljanak a gyerekek és fiatalok jólétére és mentális egészségére. Ez a példátlan nemzetközi krízishelyzet rendkívül fontos lehetőséget biztosít arra, hogy felülbíráljuk a gyerekeket és fiatalokat támogató rendszer működését, illetve, hogy megerősítsük a kollektív elköteleződést a gyerekeket ért trauma okainak felderítésére, következményeinek megfelelő, gyermekközpontú kezelésére.
1. javaslat: A nemzeti és önkormányzati szintű stratégiai megfontolásoknál szükséges előtérbe helyezni a járványhelyzetből adódó gyerekeknek okozott traumákra adott intézményi szintű válaszokat
A mentális egészséggel foglalkozó hazai szerveknek kiemelten foglalkoznia szükséges a gyerekeket és fiatalokat érintő vírushelyzetből adódó megrázkódtatásokkal. Valamennyi szervezet részére, melyek e területen tevékenykednek, szükséges nagymértékű emberi, anyagi és egyéb erőforrás készleteket allokálni, melyből következően a helyi – önkormányzati szintű – képviseleteket támogatni kell, hogy megfelelő módon tudjanak együttműködni a területükhöz tartozó traumatizált gyerekek megsegítését érintően. Valódi hatékony segítséget akkor lehet nyújtani a traumát elszenvedettek számára, ha az aktuális nehézségeken túl is látjuk és megértjük a többi kapcsolódó széleskörű társadalmi problémát, úgy, mint a szegénységet, szociális-gazdasági hátrányt, társadalmi egyenlőtlenséget, rasszizmust és a diszkrimináció egyéb formáit.
A nemzeti stratégiát mindenképp ki kell egészíteni egy helyi protokollal, hogy a traumát átélt gyerekek és fiatalok segítése biztosan megvalósuljon a gyakorlatban, mely többek között biztosítható az érintett szakemberek, szervek trauma-tudatos szakmai érzékenyítésével. Ösztönözni és támogatni kell továbbá a helyi szolgálatokat, hogy dolgozzanak együtt, készítsenek közös adatbázist, becsüljék meg a helyi szükségleteket, és dolgozzanak ki egy egységes protokollt a helyi igényeket figyelembe véve.
2. javaslat: Szakemberi gárda állami szintű biztosítása valamennyi, a járványhelyzetből adódó traumát átélt gyerek és fiatal számára
A megfelelő minőségű szakmai traumakezelés fejlesztésébe történő állami befektetés azt eredményezheti, hogy a megrázkódtatást átélt gyerekek és fiatalok olyan támogatásban részesülnek, amire valóban szükségük van. Ezt úgy lehet elérni, ha a mentális egészséggel foglakozó intézmények az ország valamennyi részén el tudják látni a segítségre szorulókat. Az érintett gyerekek egy részénél még az oltalmazó, támogató közeg ellenére is kialakulhatnak mentális problémák a pandémia negatív következményei hatására, pl.: szorongás, depresszió vagy poszttraumás stressz szindróma (PTSD). Olyan képzett szakemberekre van tehát szükség, akik a trauma révén szükséget szenvedőknek konkrét tényeken alapuló beavatkozást tudnak biztosítani.
A koronavírus-járvány óhatatlanul megnöveli rövid-, ill. középtávon a területen tevékenykedő szakemberek iránti igényt, ezért elengedhetetlenül szükséges a szakemberek számának növelése, ill. rendelkezésre állásának biztosítása országos szinteken. Ennek érdekében növelni szükséges a mentálhigiénés intézmények traumatizált gyerekeket és fiatalokat befogadó képességét, hogy az megegyezzen a közösség ilyen jellegű igényeivel. Megfelelő anyagi erőforrásokat szükséges allokálni a gyerekek és fiatalok mentális egészségével foglalkozó szakemberek képzésébe, ellenőrzésébe. Tisztázni kell a beutalás és ellátás menetét, hogy a meglévő kapacitást kihasználva minden rászoruló gyerek és fiatal segítséghez jusson.
3. javaslat: A gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozó szakembereket olyan tudással kell felruházni, melynek birtokában képesek lesznek megfelelően bánni a traumatizált kiskorúakkal
Nemcsak a mentálhigiénés szakemberek feladata, hogy kezeljék a traumát átélt gyerekek és fiatalok helyzetét. Valamennyi gyerekekkel foglalkozó szakembert fel kell készíteni arra, hogy legyen megfelelő tudása és kapacitása a traumát átélt gyerekeknek és fiataloknak támogatást nyújtani. Ez azt jelenti, hogy valamennyi szakterületen (pl. egészségügy, szociális munka, oktatás, igazságszolgáltatás, önkéntesség) dolgozónak biztosítani szükséges egy egységes, átfogó gyermekközpontú megközelítést alkalmazó képzést, illetve megfelelő iránymutatást és támogatást szükséges részükre biztosítani.
A gyerekek egy része az első hullámot követő korlátozó intézkedések után jelenleg is úgy vesz részt újra a tantermi oktatásban, korábban megszokott környezetében, hogy közben akár számos traumát kellett (vagy kell jelenleg is) átélnie a járványhelyzetből adódóan, ezek ugyanis nem maradnak nyom nélkül. Azon gyerekek számára pedig, akik pozitív élményként élték meg a távoktatás következtében csökkentett iskolai követelményeket, számukra az okozhat problémát, hogy az iskolába, korábbi környezetükbe visszatérve szoronganak a magas elvárások miatt. Az ezekhez hasonló, kezeletlenül hagyott helyzetek később hosszútávú következményekkel járhatnak a gyerekek szociális, pszichés, érzelmi és tanulmányi képességeire nézve.
A szakemberek szerepe és lehetőségei
A gyerekekkel tevékenységük során kapcsolatba kerülő szakemberek – pedagógusok, iskolai alkalmazottak, egészségügyi dolgozók, szociális gondozók, stb. –, olyan személyek, akik rendszeres kapcsolatban vannak az érintett gyerekekkel, tehát olyan helyzetben vannak, hogy közvetlenül és időben felismerhetik a nehézségekkel küzdő gyerekek szükségleteit, igényeit és megfelelő támogatást tudnak számukra nyújtani. Ahhoz, hogy ezek a szakemberek megfelelően elláthassák feladataikat, biztosítani kell számukra megfelelő és releváns tudásanyag átadását képzéseken keresztül, elérhetővé kell tenni számukra a megfelelő szakmai forrásokat, iránymutatásokat és jó gyakorlatokat, továbbá ezen szakemberek mentális és fizikai egészségére is szükséges nagyon nagy hangsúlyt fektetni.
A szakembereket arra kell ösztönözni, hogy az adott gyerekek érdekeit előtérbe helyezve dolgozzanak össze és segítsék egymás munkáját is. A helyi egészségügyi ellátórendszert épp ezért szükséges kiegészíteni tervezetnek az állami szinten biztosítható mentálhigiénés szolgáltatásokkal, mely lépések elengedhetetlenek ahhoz, hogy elégséges és fenntartható legyen a helyi intézményi szintű válasz a traumatizált gyerekek problémáira, és ne kelljen teljes mértékben a speciális ellátóhelyekre támaszkodniuk.
Összefoglalva tehát szükséges egy egységes szakmai iránymutatás kidolgozása valamennyi gyerekekkel foglalkozó szakember részére, mindemellett pedig folyamatos pénzügyi fedezetet kell biztosítani a továbbképzésekhez és szakmai fejlődésükhöz annak érdekében, hogy felismerjék és megfelelően reagálni tudjanak a felmerülő vagy felerősödő traumás helyzetekre. Megfelelő egységes tájékoztatást szükséges adni valamennyi gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozó szervezet számára, hogy tisztában legyenek az irányadó hivatalos iránymutatásokkal, a helyi támogató intézmények listájával, és megfelelő tanácsot és ajánlást tudjanak adni azoknak, akik speciális kezelésre, intézkedésre szorulnak a trauma átélését követően. Hatékony támogatást kell biztosítani továbbá a szakemberek mentális és fizikai egészsége érdekében, különösen azok számára, akik rendszeresen dolgoznak traumatizált gyerekekkel vagy fiatalokkal.
4. javaslat: A prevencióra, mint prioritásra történő összpontosítás a kutatás, a klinikai innováció és a képzések révén
Elsősorban a megelőzésre, a preventív eszközökre és módszerekre koncentrálva – a kutatáson, klinikai innováción és képzésen keresztül – jelentősen csökkenteni lehet a gyerekkori traumák feltehetően romboló hatásait. Ennek eléréséhez együttműködésre van szükség a kutatók, a döntéshozók és a gyakorlati szakemberek között, így csökkenthető a kockázata annak, hogy a traumatizált gyerekeknek hosszútávú egészségügyi problémával kelljen megküzdeniük. A pszichés problémák közel harmada gyermekkori traumákkal hozható összefüggésbe. Számos gyerek csak akkor kap segítséget, amikor a mentális problémája már kialakult vagy klinikailag is igazolták azt, és persze akadnak olyanok is, akik még e két feltétel fennállása után sem részesülnek támogatásban. Radikális elmozdulásra van szükség a megelőzés irányába ahhoz, hogy megoldást találjunk a mentális problémával küzdő gyerekek igényeire, akiknek száma a jelenlegi járványhelyzet hatására is folyamatosan nő.
Három területet különböztetünk meg a traumamegelőzés terén:
- Az elsődleges megelőzés a traumának való kitettség csökkentésére törekszik.
- A másodlagos megelőzés a trauma elszenvedése következményeinek enyhítésére, valamint mentális probléma kialakulási esélyeinek csökkentésére törekszik.
- A harmadlagos megelőzés a tartós szociális, kapcsolati, érzelmi, magatartásbeli problémák megelőzésére törekszik, amelyek gyakran együtt járnak a trauma okozta mentális problémákkal (pl. PTSD)
Különösen a másodlagos megelőzésre koncentrálva egy meghatározó időablak van a trauma átélése és az azt követő, maradandó (pl. mentális egészségbeli) problémák kialakulása között. Ezen időablakban rejlő lehetőség azonban a legtöbb gyerek és fiatal esetében nincs kihasználva. A korábban traumát átélt, ezáltal sérülékenyebb gyerekek esetében nagyobb a valószínűsége annak, hogy a járvány is traumatizáló hatással legyen rájuk. Ezeknek a gyerekeknek különösen hasznos az olyan intézmények proaktív munkája, amelyek segítenek a további mentális problémák kialakulásának megelőzésében, vagy a már meglévő problémák felerősödésének, eszkalálódásának megakadályozásában. Ahhoz, hogy megérthessük, mik a gyerekek valós szükségletei, együttműködésre van szükség valamennyi érintett kutatási terület és a gyakorlati szakember között. Az egyes szakterületeknek – mint a pszichológia, a pszichoterápia, az ideggyógyászat, az oktatás vagy a szociális ellátás – szükséges összefogniuk, hogy a lehető legjobb megoldási javaslatokat dolgozzák ki a meglévő adatok alapján. Fontos kiemelni továbbá, hogy állami szinten is szükséges megfelelő anyagi befektetések révén támogatni a nagyobb volumenű kutatások, klinikai innovációk és képzések megvalósításába, hogy a segítségnyújtási modellektől elmozdulni lehessen a másodlagos prevenciós szemlélet irányába.
A cikk a UK Trauma Council – Beyond the pandemic: Strategic priorities for responding to childhood trauma /A coronavirus pandemic policy briefing/ c. szakmai anyag alapján készült.
Kiemelt kép innen.
