Rubovszky Ritát, Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont főigazgatóját is meginterjúvoltuk a Pannonhalmi Gyerekjogi Szimpózium kapcsán. Olvassátok el válaszait személyes motivációjáról, követendő nemzetközi példákról, illetve a gyerekkori bántalmazás témáját feldolgozó film- és könyvajánlásait!
Mi az Ön személyes motivációja a gyermekvédelem témájában?
Ritka az az ember, akit életében sehol, semmilyen formában nem ér valamilyen bántalmazás. A fogalom túlmutat a családon belüli erőszakon, abúzuson, és benne foglaltatik a felnőtt-gyerek, valamint a kortársak közötti hatalmi viszonyokkal való visszaélés, megalázás megfélemlítés. A gyerekkorban, illetve az iskolában elszenvedett bántalmazás, jöjjön az szülőtől, tanártól, vagy iskola/osztálytárstól, végigkíséri minden érintett életét, búvópatakként fel-felbukkanva mérgez évtizedek távolában is.
A legfájdalmasabb számomra a tehetetlenség, amikor úgy érzem, nem tudok a helyzeten segíteni. Anyaként is megtapasztaltam a saját gyermekem fájdalmát, bűntudatát, tehetetlenségét, hogy milyen nehéz volt eljutni a csendtől a szóig.
Boldog Gerhardinger Terézia anya példája
A Patrona főigazgatójaként a személyes hivatásomhoz mélyen hozzátartozik Boldog Gerhardinger Terézia anya példája, aki a XIX. század közepén felismert társadalmi problémára érzékenyen, arra megoldást kínálva alapította iskoláit épp azokért a lányokért, akikre a kor nagyvárosi és falusi társadalmában a biztos kizsákmányolás, prostitúció, analfabetizmus, családon belüli erőszak várt volna. Az iskolanővéri karizma érzékennyé tesz a megalázottak, a hátrányokkal indulók és küzdők, a kiközösítettek személye iránt.
A Patrona óvodája a VI. kerülteben működik, kiemelten foglalkozik hátrányos helyzetű gyermekekkel. Az általános iskola, az országban egyedülálló leánygimnázium és a hozzá tartozó kollégium kifejezetten érzékeny intézmény. A rendalapító Terézia anya, és az Iskolanővérek eredeti karizmájában gyökerezve tudatos döntés a részünkről, hogy nem vagyunk szelektív iskola. Nem zárjuk ki a társadalmi problémákat, a nehézségekkel küzdő gyerekeket, elszántan küzdünk minden egyes diákunkért. Sajnos gyermekvédelmi eseteink rendszeresen vannak, főleg az alsóbb évfolyamokon. Minden egyes diákunk esetében nővérek és civilek, osztályfőnökök, prefekták, az iskolapszichológus és az iskola vezetőségi tagjai összehangoltan dolgoznak, hogy diákjaink hathatós és gyors segítséget kapjanak.
Mi az Ön számára a legfontosabb kérdés, amelyre szeretne választ kapni a konferencia után?
Elsősorban arra, hogyan tudnánk mindazon iskolákkal, műhelyekkel együttműködni, akik elkötelezetten foglalkoznak a gyermekbántalmazás megszüntetésével, megelőzésével és az esetek kezelésével, és az együttműködés keretében az elszigetelt kezdeményezésekből olyan hálózatszerű működést kialakítani, amely érzékennyé teszi, és változás indít el a magyar társadalomban, iskoláinkban és az oktatáspolitikában.
Gyakorlati segítség lenne minden szereplőnek a korai felismerés, valamint a határozott és szakszerű beavatkozás protokolljainak kialakítása, megosztása.
Van-e olyan nemzetközi példa, amelyet követendőnek tart az iskolai bántalmazás megoldásában, a visszaélések megelőzésében?
Jellemzően a skandináv és az angolszász világban vannak kipróbált és elterjedt programok és módszerek, mert talán ott lett a legkorábban érzékeny a társadalom, így az oktatáspolitika a bántalmazás, a bullying jelenségére. Mellette említeném a finn eredetű, ma már nemzetközi KIVA programot, melynek magyarországi adaptációja is zajlott az elmúlt években három pilot iskolában. A KIVA-nak és minden hatékony bántalmazás kezelő módszernek lényege, hogy ezek nem állnak meg a tüneti kezelésnél, minden esetben az egész intézményt átjáró, szemlélet-alakító, folyamatos megelőző programokról van szó, és nem rövid életű projektekről. A hatékonyságuk elsősorban a csoportnormák formálásában rejlik, amely egyrészt hosszútávú, másrészt az iskola minden dolgozójának együttműködésére igényt tartó program. Ezek a programok teljes „átoltottságot” eredményeznek, vagyis az iskola összes tanulójával foglalkoznak rendszeresen, számos pozitív mellékhatással összességében javítják a személyes és közösségi élet minőségét.
Elérhető hazánkban egy egyszerűbb, jelenleg a kormányzat által is támogatott ingyenes program is, az ENABLE, ami egy Uniós kezdeményezés, épp a fent említett hálózatszerű működés megteremtésére.
Van-e olyan könyv, film, bármilyen más művészeti alkotás, amit ajánlana az iskolai bántalmazás és visszaélés könnyebb megértéséhez?
- Talán az egyik legismertebb William Golding: Legyek ura című, ma már klasszikus regénye.
- Nagyon népszerű a mai 10-12 évesek körében Wéber Anikó: Az osztály vesztese című könyve.
- Szakirodalomnak: Barbara Coloroso: Zaklatók, áldozatok, szemlélők (Harmat Kiadó, 2014.)
- A filmek közül említeném: Egy fiúról (About a Boy 2002); A Girl Like Her 2015; Cyberbully 2011; Bully 2011 (narratív dokumentumfilm)
Van-e olyan előadás (TED talks, stb.) amelyet ajánlana nekünk a témában?
Ez alábbi egy rövid de frappáns megközelítés:
Ki az, akit nem hívtunk meg a konferenciára, de meg kellett volna?
Magát a konferenciát történelmi jelentőségű kezdeményezésnek tartom, szeretném, ha lenne folytatása.
